Anya csak egy van..

A nagyszülök (pàrom szüleinek) visszaérkezése ihlette témàmat. Ők félig itt a fővàrosban, félig pedig Sziciliàban élnek mert pàrom nővére Sziciliàba került, ott alapított csalàdot, a szülei pedig nyugdijas éveikre vettek ott egy kis lakàst és félig ott félig itt élnek. Most pl 2 hónapot lent voltak. Sajnos nem sikerült fényesen a nagy talàlkozàs, pici làny megijedt és az első negyed óràt szorosan összeölelkezve töltöttük. Amellett hogy persze sajnàlom hogy nincs (még) kötődése hozzàjuk, tegnap különösen melegséggel töltött el ez a ragaszkodàs, szó szerint szorított, bújt a hasamhoz, mellkasomhoz. Most nemrég kezdtem el érezni tőle ezt a tudatos ragaszkodàst, ami meglepő, de szàmomra sokkal bensőségesebb és szívmelengetőbb, mint az újszülöttkori ösztönös kontakt. Na persze az is gyönyörű. De valamiért az ezutóbbi szàmomra nyer, nem is tudom talàn a szemkontaktus, meg ahogy érzem a kis kezeit fogni, szorítani.

A kettő között volt két olyan időszak az "anyàssàg" terén aminek a szépsége mellett sok àrnyoldala is volt. A 2/3 hónaptól 7-8 hónapig tartó időszakban igazàból kihasznàlt a lànyom :D haha de most komolyan, mivel örökmozgó, utàl egy helyben ülni, nem is akart soha, àllandóan cipeltette a fenekét. Én meg utàltam sírni, nyüglődni hallani így aztàn vittem is folyamatosan. Aludni àllati keveset aludt, de ezt màr ecseteltem koràbban. Szóval az egész nap egy folyamatos félkezezés volt. Akkortàjt kicsit kevésbé tudtam kiélvezni a kontaktot hisz sose szakadt meg haha. Aztàn ahogy elkezdett màszni, lépegetni, jött a szeparàciós szorongàs. Ez pedig olyan, hogy ha anya megpróbàl kilépni a bűvös kétméteres körből, akkor jön a nemulass. Ilyenkor nagyon érzékenyek anya fizikai tàvolsàgàra mert ekkor fedezik fel hogy anya képes eltàvolodni (nem emlékszem pontosan de azt hiszem úgy 6 hónapos korig azt hiszik anya és ök egy fix egység). Szóval ez sem könnyű. Végre tud mozogni amitöl boldog (lenne), de amint anya kikerül a közvetlen làtókörböl, vége mindennek, jönnek a krokodilkönnyek. Igen ez cuki, de nem egész àlló nap, 4 hónapon àt úgy napi 25 ilyen jelenettel.

Nade aztàn eljött a 'most'. Most jó. Jàtszik, nevet, ölel, bújik, aztàn megint jàtszik jön megy, főz, tereget, "beszélget". Majd megint bújik. Anya szíve pedig olvad ♡

Tv tablet kütyük (szaranya)

Ez megintcsak egy olyan fontos téma amin jó nagyot tudnak vitatkozni korunk anyukài. Tv tablet telefon soha néha vagy minden nap.

Vannak olyan nagyon szuperanyuk akik képesek mindent teljesen megvonni a digitàlis vilàgból, mert jajajaj kockafejű gyerekeik lesznek még a sugàrzàs még a függés.

Szàmomra olyasmi ügy ez, mint a cukor. Teljesen nélkülözni nem fogom.

Vannak viszont limitek.

Reggel amikor felkelünk és reggelizni kezdünk, bekapcsolom a mesecsatornàt. Azt, ami a legkisebbeknek szól, nincsenek hülye jàtékreklàmok meg ezek a modern mindenféle buta figuràs mesék. Peppa pig, Masha stb, illetve a mesék közt szórakoztató müsorok tànccal kreativ kézimunkàkkal. Ez aztàn kb egy óràig tart, aztàn felöltözünk fogat mosunk teszünk-veszünk. Vagy jàtszik kicsit (ha nincs sok dolgom jàtszok vele) vagy megyünk is sétàlni. Ebéd majd szundi aztàn délutàn van egy fél-1 ora mese ugy 17.00 felé (peppapig :) ) illetve késöbb úgy 18 / 18:30 körül előkerül a tablet, vagy azért mert videohívàs van a csalàddal (kb kétnaponta) , vagy angol dalocskàk.

Szerintem ez nem sok. És szükségünk van rà. Nem nekem, mert ennélkül is mostmàr szerencsére tudok főzni tenni-venni, hanem Neki, ilyenkor kicsit megàll és pihen. Mert amúgy esze àgàban nem lenne kicsit leülni.. Nekünk felnőtteknek is jólesik a folyamatos jövés menés utàn egy kis pihi a kanapén, nem? Lehetne mondani, miert nem könyvolvasàs a kikapcsolódàs, hàt sajnos az még nem ilyen leülünk pihenünk program a kicsi lànykàmnak. 1 percnél tovàbb nem tart egy könyv gyorsan végiglapozza (még olvasni sem hagy),viszi, hozza a következőt. Folyamatos pörgés.. Az egyetlen dolog amivel kicsit ki tud kapcsolni, az a mese, képernyőn. De nem úgy kell elképzelni, hogy reggel egy óràig meredten nézi. Közben jön-megy néha elövesz egy jàtékot jàtszik kicsit. Szóval szerintem ezzel ilyen limitekkel semmi gond nincs a vilàgon. Mi is kicsinek a tesómmal rengeteget néztük a tv-t, videoztunk. Ugyanakkor rengeteget legoztunk, kirakoztunk, bicikliztünk. Normàlis felnőttek lettünk így is :D

Na persze elfogadom én azt is ha egyes anyukàk azt mondjàk, nem-nem. Semmi képernyő. A jó szó nem is az, hogy elfogadom - egyenesen csodàlom.

A gyerekeknek mindig az kell, ami tiltva van. Szàmunkra a tablet és telefon nem mérges tàrgy, màr csak azért sem, mert rajtuk keresztül làthatjuk a tàvol élő nagyszülőket, csalàdot. Inkàbb mélységes hàla,hogy léteznek.

Tàvol nagyitól..

A napokban foglaltuk le a következő utunkat haza, a nagyiékhoz. Januàr óta nem voltunk így éppen időszerű, hogy talàlkozzunk.

Szeretünk hazamenni. Érdekes, hogy így jön a szàmra, de nekünk ez is haza az is haza. Sőt, a pàromnak is. Úgy volt, hogy most csak mi lànyok megyünk hogy spóroljunk apa szabadsàgàval, de végül jönni akart. Olyan szép ez.. Szegény nem ért semmit, sőt kicsit unatkozik is, mégis szeretne jönni.

Mondjuk anyumék szépen kialakitottak mindent otthon nekünk, kiscsalàdos vendégszoba, az unokànak van minden ami kell az autósüléstől kezdve a jàtékokon àt az etetőszékig. De maga a vàros is olyan klassz, jókat szoktunk sétàlni, vàsàrolgatni. Lekerül a vàllunkról a fözés és hàztartàs terhe. Szóval, végülis egyféle nyaralàs ez nekünk.

Nyilvàn màs tészta egy olyan helyre utazni ahol még nem jàrtunk, ismeretlen területeket felfedezni. De mindenre nincs idö, szabadadsàg és pénz, és ha vàlasztani kell, akkor a nagyiékhoz visszük Martat egyelőre. Így is megszakad a szíve az embernek hogy 3 hónapok telnek el talàlkozàs nélkül. Ott van a skype ami persze nagyon jó hàla az égnek, hogy létezik, de nyilvàn a személyes talàlkozàs az màs.

És nem csak ők vannak messze, hanem pàrom testvéréék is, ezàltal a szülei is az év nagyjàból felében. Ők Sziciliàban élnek. Minden évben lemegyünk hozzàjuk, van egy szép kertes villàjuk medencével, nagyon szuper. Kicsit persze besarkasodnak ezek az utazàsok így hisz mindig ugyanott vagyunk. Szicilia 80%àt még nem làttam (azt a 20-at is 6 éve làttam mert ugye az első nyaralàson még nem volt elvàrt a sülve főve együtt mód haha).

De próbàlom tudatosan elfogadni ezt. Hasonlóan vagyok ezzel mint a munkàval, megvàr - utazhatunk még az egész hàtralévő életünkben, most míg a lànykànk ilyen pici igyekszünk a csalàdnak szentelni azt az időt amit tudunk.

Mert ezeknek a pillanatoknak nincs pàrja ♡

Babàk beskatulyàzva

A napokban felmerült bennem egy gondolat. Miért hasonlítgatjuk össze a babàk és pici gyerekek növekedését ennyire élesen? Miért aggódik egy anyuka, hogy màs gyereke màr 6 hónaposan màszott az enyém 8 és még nem tud màszni? Úgy értem, azt nézzük persze, hogy jól fejlődik meg hasonlók, de miért hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy a babàk is kicsi egyéniségek.

Ott van az éjszakaàtalvàs. Minden babàtól elvàrjuk, hogy kezdje el elöbb vagy utóbb àtaludni az ėjszakàt. De miért is? Minden felnött így tesz? Nem! Dehogyis! Sokan kelnek fel inni pisilni zajra hidegre melegre fényre stb stb. Ki milyen.. A babàk közt miért ne lehetne többféle. Vagy, az alvàspozició. Vannak akik mozdulatlanul alszanak úgy ébrednek, ahogy elaludtak, akàr ülve a kanapén is jót tudnak aludni. És vannak azok akik forgolódnak helyezkednek, nem tudnak szük helyen jót pihenni.

Az én lànyom ezutóbbi kategória így aztàn hiàba altatom babakocsiban,nem alszik jól benne. Az elsö alkalommal (àltalàban fél óra utàn) ha jönne az első helyezkedés, felébred, mert ugye nem tud poziciót vàltoztatni.

Ugyanez vonatkozik a zajra. Az igaz, hogy az első egynéhàny hónapig nagyjàból egyformàn működnek a babàk, a legelején alszanak mint a bunda teljesen mindegy milyen zaj van, aztàn àltalàban 2-3-4 hónap felé hirtelen jön egy időszak, amikor kiélesednek az érzékszerveik, minden apró zajra felridnak. Ezutàn viszont véleményem szerint kialakul a személyes karakterük, ami ezeket a dolgokat illeti. Az én pici lànyom példàul nappal az első fél óràban alszik olyan mélyen hogy bàrmilyen zajt csaphatok nem ébred fel. Azutàn viszont nekiàll forgolódni, ébrerebben aludni és ha zajt hall, felébred rà. És itt jön a nagy mondàs amitöl kiràz a hideg, hogy mert így szoktattad.. Nem, nem is feltételezzük, hogy egy baba, kisgyerek lehet különböző a szomszédétól, a keresztgyerektől stb, nekem igenis a babakocsiban kellett volna altatni a gyerekem meg kopàcsolni mellette mert akkor megszokta volna és most nem lenne ilyen szaralvó. Aha.

Szóval szerintem, a vilàgnak sokkal elfogadóbbnak kellene lenni a sokszinűségre ami a piciket illeti. 

Még egy jó példa ide. A szoptatàsról szóló szakirodalmak azt írjàk, 1 év alatt nem létezik természetes levàlasztódàs azaz, hogy a baba úgy dönt, nem szeretne többet szopizni. Hàt bemutatom nekik a kislànyomat. 9 hónaposan a reggeli szopizas maradt. 2-3 percig tartott majd 1 és végül annyi se, elmàszott. Mit tettem volna, kényszeritenem kellett volna hogy màrpedig gyere. Hàt nem tettem. 9 hónaposan úgy döntött, nem kéri. Ő ilyen, nem a szakkönyvek mintàja. De szerintem nagyon sok baba nem az, és ez így van rendjén. 

Türelem, anya!

A legelcsépeltebb jótanàcsok egyike az anyasàghoz, szerelkezzünk fel sok-sok türelemmel. Na ja. Ha ez így működne. 

Azt hiszem, ha az anyukacsoport nem lenne màr krónikus lelkiismeretfurdalàsban szenvednék. Mert ott aztàn tényleg napi szinten kiadjuk amit kell.. És onnan tudom, hogy minden normàlis, plàne az, hogy néha elfogy a türelmünk. Mert nehéz annyit birtokolni belőle, mint amennyire szükség van. Nameg, egyes napokon több van belőle, egyes napokon olyan jòl és könnyen mennek a dolgok. Néha pedig félórànként fogyunk ki belőle és alig vàrjuk, hogy vége legyen a napnak. 

A titok az lenne, hogy take it easy, azaz vegyük lazàn a dolgokat. Hogy pl ne siettessük a dolgokat ha nem muszàj. Ma épp egy ilyen helyzet volt (nagyon aprósàg) jöttünk be az ajtón, ő pedig csak egy helyben àllt, nem akart belépni. Noszogattam, mondogattam neki, menjen, de csak àllt. 1 perc utàn aztàn elfogyott a türelmen felvettem és bevittem a lakàsba. Előbb vagy utóbb magàtól is bement volna biztosan. Csak valahogy, bennünk felnöttekben ott van ez a "haladjunk" eszme, mert még fòzni kell, mert még ki kell teregetni stb stb. Aztàn, amikor megy a "mmmm mmmm" nyögdécselés, az a "mondani akarom de még nem tudom" féle. Vannak napok mikor jól toleràljuk naphosszat "szóval tartjuk" meg "elcsevegünk" és vannak napok amikor egyszerűen nem bírjuk cérnàval, folyamatosan megy a "panaszkodàs" és hiàba. Ha ennek tetejébe még az eső is esik és egy sétàra se lehet kimenni.. Plusz fogzunk. Mmm biztos recept a fejzúgàsra.

Nagyon nagyon nagyon sok türelem kell tehàt. Minden korszakban màsféle. Eleinte a szoptatàshoz, az altatàshoz, a siràshoz. Aztàn a "hordozàsos" időszakhoz. Na ez nàlunk kemény volt. Àltalàban ha letettem, kb 2-3 percem volt, indult a panaszàradat ami aztàn síràsba torkollt ha nem vettem fel. Òràkat hordoztam naphosszat, hogy csend legyen. Aztàn a mozgàsfejlődés. Sosem felejtem el mikor heteken àt hason feküdt mint egy kis teknősbéka szeretett volna màszni de nem tudott, és fel is idegesítette rajta magàt. Mikor aztàn elindult, jött a szeparàciós szorongàs hisz ràjött, hogy el lehet kerülni anya mellől, huha micsoda jelenetek voltak. Mostmàr egészen màs "gondjaink" vannak. A beszédfejlődés, azt hiszem az jön most a központba. Az erélyes hümmögésekkel, mert valamit nagyon szeretne kommunikàlni, de nem tudja még mondani. 

És azt mondják mindjárt itt a dackorszak. Türelem, anyu!

MOST élsz

Azt hiszem ez a boldog élet egyik nagy titka. Éljünk a jelenben, éljük még azt ami ITT és most történik.

Dehàt természetes, hogy vàrjuk a tavaszt aztàn a nyarat. Az ünnepet az utazàst vagy csak simàn a hétvégét, hogy együtt legyen a kis csalàd, vagy hogy csinàljunk valami programot. De màr a holnap is jobb lesz, mint a ma mert ma esik és szomorú idő van. Nade ez is az élethez tartozik, nem? Dehogynem. Az esős szomorkàs idő. 

Persze hogy jobb, amikor süt a nap, de annàl jobban értékeljük majd a holnapi napsütést. 

Ma itthon vagyunk, a kanapén mókàzunk építőjàtékozunk meg mesét nézünk.

Pàr hónapja nem talàltam a helyem. Dolgozni szerettem volna, de nagyon nagyon. És a tudat, hogy ennek igen alacsony a megvalósíthatòsàga még jobban zavart. Mert a magyar munkahelyemre nem tudok visszamenni. Itt àllami bölcsibe évközben nincs felvétel. Magànba csak úgy azért, hogy elkezdjek munkàt keresni nem adjuk be hisz ki tudja meddig tart talàlni. Meg úgy egyébként. Még 8 hónap gyedem van (ami itt egy részmunkaidős àllàs keresetével ér fel). Minek keressem a bajt, a stresszt? Lesz még rà időm bőven..

Szóval MOST ÉLÜNK. Nem fényűzően. Nem pazar vakàciókkal meg nagy shoppingolàsokkal.. De nyugodtan és boldogan.

Írtam màr arról, hogy itt Olaszorszàgban milyen hamar kell az anyukàknak visszatérni dolgoni. Hàt igyekszem kiélvezni, hogy nekem nem kell. Hogy megpuszilgathatom mikor elalszik ebéd utàn. Hogy együtt, napközben nyugisan megcsinàljuk a hàzimunkàkat. Teregetem a ruhàkat ő pedig adogatja a csipeszeket. Bevàsàrolunk. Nem telik el nap, hogy ne kapjak mosolyokat, ahogy rànéznek a boltban.. És hogy ne bohóckodjon, nevessen jóízűen. Ez mind a mi kis nyugodt életünk része. Az ő kiegyensúlyozottsàga az én kiegyensúlyozottsàgom. 

Zàrjunk egy idézettel amit imàdok. Azt mondja, hogy az életünk nagyrészében semmi különös nem történik. Ha valaki nem tudja élvezni a mindennapokat, mindig valami speciàlis eseményre, utazàsra vagy hasonlóra vàr, az nem lesz tartósan boldog az életben soha. Tehàt az a jó, ha a boldogsàgunk apró dolgok függvénye, egy jó reggeli, egy finom ital stb stb.

Ez szerintem nagyon igaz. 

Zzzzz.. Az alvàs.

Fontos téma..

Huh hàt erről azért màr írtam ezt-azt. Sajnos nem a kislànyom erőssége a dolog ez elég egyértelmű. Sajnos e téren az apjàra ütött, anyósék regéket zengtek, mennyire rosszul aludt pàrom az elsö fél évben. Persze csak miutàn megérkezett a picink, előtte semmit nem mondtak, én meg anyumtól mindig azt hallottam, hogy mennyire szuper baba voltam, ettem aludtam. Így aztàn tényleg hidegzuhany volt az egész első év. 

Kezdjük azzal, hogy a babàk nagyrésze az első egy söt sokan kettő hónapban elméletileg folyton alszanak. Nos hàt nàlunk ez 2 hétig sem tartott. Egyre éberebb és éberebb lett és sajnos nem vigyorgott a kis lógó jàtékaira amikor fent volt hanem folyton "panaszkodott". Aztàn, rosszul lőtte be az aktív idöszakait. Pàr héten àt éjféltől hajnal 3ig fent voltunk. (A szakirodalom szerint egy ekkora baba max 1 óràt kellene hogy fent legyen.. Màr itt kezdtem megérteni, hogy nem egy nagy szundibajnok a kicsi). Mindig gyanus volt, hogy a betevővel sem elégedett, hosszú egy óràs szoptatàsok utàn is nyugtalan volt. Persze a szoptatàsban jàrtas emberkék körülöttem győzködtek, nem lehet kevés a tejem, olyan nincs blabla. 

3 hónap környékén aztàn tényleg eljött a csúcs, habàr éjszaka nagyjàból aludtunk (jópàr ébredéssel) nappal a bűvös harmincpercezés ment. 30 perc alvàs 2 óra fentlét, ez volt az ördögi kör. Így a nap végére lett egy szuper-nyűgös babànk, aki minimum egy óràn àt sirt de gyakran kettő - hiàba próbàlkoztunk bàrmivel ringatàs ének tàpszer cici stb stb.. Előbb utóbb kidőlt, de mi màr nagyon kikészültünk ebben. Szépen lassan javult a helyzet de egy pàr hónapig tényleg kőkemény volt. 

Ami szintén elkeserítő volt, szintén 3 hónap környékén, hogy nem tudott se kocsiban se babakocsiban aludni. De egyàltalàn nem.

A legtöbb anyuka tologatja a babakocsit nagy nyugodtan ilyen pici babàkkal, mert szinte mindegyik pici baba elalszik a séta alatt meg az autóban. Hàt az én kislànyom nem hozzàjuk tartozik. Emlékszem valamikor nyàr közeledtével tehàt olyan 5-6 hónapos kora környékén kezdett el javulni. Közben próbàlgattam a hordozàst is, azt pàr hétig szerette aztàn az sem müködött tovàbb. Illetve volt szintén egy pàr hét, hogy ringattuk de az is lecsengett. Az egyetlen mód ahogyan tudott aludni az az àgyban hason fekvés volt. Fél óràig.. 

Nyàron kezdett kicsit javulni a helyzet (azaz 7 hónaposan). Ahogy 3 alvàs alakult ki, egy, a középső valamivel hosszabb lett. Mindezidő alatt az éjszakàk szintén ébredezősek voltak. 3-5-7 ébredés minden éjjel. Nyàrra màr foltokat làttam a fàradtsàgtól meg bőgtem. De legalàbb a koradélutàni alvàskor csatlakozhattam én is, mert addig, a fél óràkkal hàt, nem sokra mentem.

De egy hosszabb alvàs, ami mondjuk kétóra olyannyira ritkasàgszàmba ment, hogy konkrétan emlékszem arra a pàr alkalomra amikor megtörtént. El se akartam hinni.

8 hónaposan csillant fel a remény, amikor megvolt az elsö àtaludt éjszaka.

A legrosszabb nem is az, hogy keveset alszik. Persze rossz, mert ha ébren volt akkor még nonstop szórakoztatni kellett. Nem tűrte az egyhelyben létet (màr most értem, hogy miért....). Az igazàn rossz az volt, hogy làttam rajta mindig, màr amikor felébredt, hogy nem aludta ki magàt. És nyilvàn totàl nyűgös volt tőle. De visszaaltatni nem lehet, ő ilyen. 

Màr most elalszik a kocsiban, de ott nosztalgiàzik és gondosan ügyel rà, hogy fél órànàl tovább ne vesztegesse a drága idöt. Ma sajnos közeledve a (mostmàr) egyetlen alvàsàhoz, a kocsiban bealudt. Hiàba hagytuk jàrva a motort az autóban annak ellenére, hogy hazaérkeztünk, ugyanúgy fél óra utàn felébredt. És minden tovàbbi próbàlkozàsunk ellenére egész délutàn nem volt hajlandó többet aludni. Nem mondjam milyen hisztérika lett a fàradtsàgtól a nap végére. De minél fàradtabb annàl hiperaktívabb, dobàlja magàt meg nyavajog. Az àgy az egyetlen hely ahol megnyugszik. 

Gyakran kérdezem magamtól elrontottam valamit? De hisz annyit próbàlkoztam.

Ő ilyen. Màr most sokat javult a helyzet hisz sokat fent tud lenni egyben, de ha pl így alakul a napunk mint a mai, nagyon rossz az este. Utàlom nyűgösnek, fàradtnak làtni. Nem tudok szemet hunyni felette mert az ő kiegyensúlyozottsàga szàmomra az első. 

És mèg egy dolog amit utàlok, a bíràlatokat, hogy "miért nem szoktattad hozzà". Hogy miért nem veszed lazàbban. Szivesen adnàm kölcsön a cipőmet nekik, és mondanàm, jàrjàtok végig benne az első kb 8 hónapomat. Utàna megnézem a lazasàgotokat.

Iszsz -- kötödésre nevelés -- szaranya

Huh hàt itt most sok-sok gondolatom lesz. Àtfogó elmélkedés a babagondozàs-gyermeknevelés témakörében. 

A mi (harmincasok) anyukài meglepetten hallgatjàk a mai trendeket, amik a babagondozàs-nevelés témàjàban születtek, mi pedig furcsàn nézünk ràjuk mert nem tudjàk mi az, hogy iszsz.

Szóval újdonsült anyuka kioktatja újdonsült nagymamit: iszsz, azaz igény szerinti szoptatàs. Mert a hàromórànkénti szoptatàs az kőkori dolog, ma normàlis az, hogy 24 óràból 22-t a mellünkön van a baba, mert így nevelünk kötődésre. 

A blogom címe lehetne 'aranyközépút'. Sok területen követem, hàt itt is így tettem anno a szoptatàs idején. Na persze akkor ott àtélve az egészet még nem làttam àt úgy a dolgot, mint most. De jah, nem követtem az iszsz "divatot", mert egy idő utàn adtam cumit is, meg eleinte és aztàn később újra tàpszer pótlàst. Az eleve nem ideàlis kezdés utàn (sàrgasàg, fényteràpia 24 óràig stb stb) nagyon megszenvedtem a szoptatàsért. A csapból is az folyt, hogy tegyem minél gyakrabban cicire meg szopizzon olyan hossan és gyakran ahogy szeretne. Hàt ő egy óra utàn sem hagyta abba. Akkor mikor màr zsibbadt mindenem, fàjt a fenekem, pisilni kellett, éhes voltam szomjas voltam, gyakran azt mondtam, oké ha nem volt elég, akkor jön a jó öreg cumisüveg. Màskülönben ott feküdtem volna ki mittudoménhànyóra szoptatàssal a kanapén. És a tejtermelödéshez sokat kell enni inni pihenni. Nade hogy, ha folyamatosan szopizik. Nem igazàn van és volt segítségem csak pàrom este és hétvégén (hànyszor hozta a szendvicset a kanapéhoz mig szoptattam haha), egyedül nem könnyű ez. Egy pàr hónapra amùgy ment a kizàrólagos szoptatàs, de alapvetően utólag ezt is megértettem, az én kislànyomnak olyan étvàgya volt (és van) , hogy nehéz volt vele.

Szàmomra az iszsz elv okés, egy bizonyos pontig. Az elsö 1-2 hónapban igen, legyen szoptatva a baba ahogy igényli, ne hagyjuk sírni (azt soha) ne vàrjunk el napirendet meg fix óràs szoptatàsokat. De ne is őrüljünk ebbe bele.

Amikor elmaradt nàlunk a szoptatàs majd ezzel együtt megoldodtak a keserves szàmtalan éjszakai ébredések és elkezdtük àtaludni az északàt, természetesen megosztottam ezeket a hireket az anyukacsoportban. Sok anyuka aki azóta is szoptat azzal jött, hogy hàt a szoptatàs minden nekik nemcsak tàplàlék, hanem anya melegsége meg szeretete. Hàt én mondom, ugyanolyan melegséggel és szeretettel ölelem a kislányom amióta nem szoptatom, imàdunk összebújni meg mókázni. Szerintem az ėjszakai cici egy függés a babákban, nem azért ébrednek mert anya kell (akkor cici nélkül is ébrednének) hanem mert a CICI maga kell. Ergo, cumizni akarnak. És mi ezzel a baj? Anyukàink koràban igen kevés volt az a baba, aki nem cumizott. Mostansàg meg mondjàk az anyukàk 'nem akarta a cumit'. Hát szerintem meg ezeknek az anyukàknak a fele meg se próbàlta adni, mert a szoptatàsi tanàcsadó telebeszélte a fejét a cumizavarról és hogy az ördögtől való. 

Na nem az anyukàkat bíràlom én, hanem az irànyzatot, egy kicsit.

Én adtam neki cumit, meg csokicseppes muffint (cukrosat, igen) sőt mesét is néz majd' màsfél évesen úghogy illene szaranyànak èreznem magam. Merthogy ez megy most. Beülteted a gyereket a TV elé? Ahelyett hogy fejlesztőjàtékot jàtszanàl vele naphosszat? Hu de szar anya vagy. 

Na én meg nevetek ezen.

A minap az anyukacsoporton megosztottam egy kis varrós kreativ munkàmat. Egy felsömet àtszabtam, àtalakitottam a kislànyomnak. Az elsö komment az egyik anyukàtól: "Nagyon jó. Hogy van idöd kisgyerek mellett varrni?". Van benne egy kis bors nemde? Hogy a fenébe hogy csinàlod. Mert nem követem a lurkót naphosszat mint az àrnyék nem jàtszom vele 24/7. Hanem kreativ hobbinak hódolok. A gyerekem meg biztos lesz**om. Nos, esős vasàrnap délutàn volt. Pàrom is otthon volt, építökockàztak, kb unatkoztam. Fēl óra alatt megcsinàltam. Pont.

Úgy gondolom, a mai generàciónkban rengetegen vagyunk tàvol a szülőktől, csalàdtól, vidéken, vagy külföldön, segítség nélkül. Egész nap nem jàtszhatunk  a gyerekkel. Vannak hàztartàsi feladataink, főznünk kell àgyneműt hùzni meg feltakarítani a kifolyt joghurtot. Jó az, ha ezt làtja a picur és meg is szokja szerintem. Na persze, nem mindenàron, ha nyűgös nap van lentebb adunk a tennivalóinkból. Nàlunk a 3-7/8 hónapig tartó időszak ilyen volt (mig el nem kezdett màszni) szinte semmit nem tudtam csinàlni mellette, nem baj, akkor úgy volt. De azt gondolom, màsfél év környékén màr nem jó, ha àllandóan rajtunk csüng a gyerköc, (màr csak azért sem mert 13 kiló nagyon sok), tud jàrni kelni felfedezni, szórakoznivalót talàlni magànak. Sose bànom, ha kipakol egy fiókot. De napi 1x-2x egy fél óra mesecsatorna is van. Puff. Anya igy tesz-vesz főz csinàlja a dolgàt délelött, délutàn pedig alvàsidőben mindenki pihen, majd van közös jàték is. 

Én így csinàlom. 

Büszke vagyok Rà (A téma: fogzàs)

Igazàn büszke vagyok Rà. Tegnap történt, hogy annyira a szàjàban matatott, hogy bekentem neki egy kis fogzàsra való gèllel. Nagy meglepetésemre két örlőfogat talàltam. Rémeket hallottam az örlö és szemfogak kibújàsàról, de nem gondoltam hogy így talàlom meg őket, - elsösorban azért nem, mert hiànyzik még egy metszöfog is, màsrészt attól eltekintve, hogy a napokban (jó ideje) a keze folyamatosan a szàjàban van, nem gondoltam volna, hogy màr àttörtek. Éjszaka szinte ugyanúgy aludt, annyi talàn hogy kicsivel koràbban kelt. De nem volt extra hisztis. Alig sír.. BÜSZKE VAGYOK RÀ. 
Az első fogakat talàn kicsit jobban megsinylettük. 9 hónaposan jöttek az elsök, és itt, a fogak kibújàsànàl kezdett el érdekes módon jobban aludni. Na persze ennek sok oka lehet: a mozgasfejlödés (8 hónaposan màszni kezdett majd felàllt butorok mellett lépegetett pàr hétre rà), az evés , 8 hónapos koràra ebéd vacsi be lett vezetve jól degeszre ette magàt napközben, illetve, a szoptatàs abbamaradàsa 9 hónaposan. Én ezutóbbit gyanítom mint "főkolompos" az éjszakai ébredésekre... De mindegy is túl vagyunk rajta.
Még 11 fog van hàtra. Gyertek csak, gyertek!

Fittanyu

Szàmomra a fittség mozgàs és diéta màr a terhesség előtt is mindig aktuàlis téma volt. 

Olyan alkat vagyok akinek folyamatosan oda kell figyelnie, mert ha nem ajajj. És ezzel együtt imàdok enni, folyton azon agyalok mit kellene főzni. Szàmomra egy finom étel egy finom borral maga az élet.

A sporttal mozgàssal érdekes a kapcsolatunk, gyerekkoromban nem szerettem, írtóztam a tesióràtól a tàvolugràs meg idöre futàs gondolatàtól is a hideg ràzott.

Aztàn, úgy a huszas éveimben magam felfedeztem a mozgàs örömeit. Olyan aerob dolgokat szeretek csinàlni, amik monotonak mint a futàs, mert olyan jól kikapcsolnak. Alapvetően a kényelmes tempót szeretem, hogy ellazítson, de egy-két éve megízleltem a sprint örömeit is az interval futàssal Wow imàdom. 

Viszont, sajnos kampàny futó vagyok. Elkezdem pàr hétig futok majd valamiért elmaradozok és abbahagyom. De kezdek nem elégedetlenkedni ezzel mert annàl nagyobb öröm az újrakezdés.

Most, anyuka-korszakomban eddig egy aktiv futó periódusom volt, tavaly augusztus-szeptemberben (meglàttam magamról egy fürdöruhàs képet haha). Sikerült is kicsit formàba lendülni. De aztàn egy kegyetlen megfàzàs véget vetett a lendületnek. 

Addig szoptattam épp akkor kezdett levàlni a lànykàm. Reggelente mentem sokszor 6 körül màr osontam ki mert akkor volt hüvös. 

Most itt van a nyakunkban a futàsra legalkalmasabb évszak tehàt màr készülök a nagy ùjrakezdésre. És mostmàr a lànyom is nyugisabb (1-fél éve nehezen tudtam elszökni otthonról mostmàr sokkal sokkal jobb a helyzet)

Addig is itthon zumbàzunk edzünk együtt, youtubeon fellelhetö jobbnàl jobb videókra. Ki mondta, hogy gyerek mellett nem lehet mozogni. Ja és természetesen a sok-sok séta!

Amúgy szerencsés vagyok, a terhesség semmi nyomott nem hagyott rajtam. Ugyanazt a 2-3 kilót csupàn amivel màr azelőtt is folyton jojóztunk. Meg a feszesség, na az viszont hiànyzik. Ezért is tudom, hogy nem elég a diéta, hanem a sport is kell. 

Hàt hajrà.

Babakonyha

Jöjjön a babagasztro bejegyzés.
Nos hàt miutàn elhagytuk a pürékorszakot (kb 6-12 ho) azt gondoltam, milyen könnyű dolgunk lesz. Hm, szó-szó. Igy azért előfordul, hogy valami nem úgy csúszik. A pépes dolgoknàl nem volt soha gond. Leginkàbb a hús amit nehéz megoldani, daràlt formàban megy vagy ha vajpuha.
A hozzàtàplàlàs témàja amúgy legalàbb olyan nagy stresszfaktor az anyukàknak manapsàg mint a szoptatàs vagy az altatàs. Talàn ez is a túlzott informàció-özön eredménye. Csoportok vannak a facebookon, amikkel tele lesz a fejünk is. 5,5 honaposan adtàl neki gyümölcsöt? (Én igen) Hol élsz te nem hallottad a who ajànlàst miszerint 6 hónapig kizàrólag anyatejet kaphat? Allergiàs meg intoleràns lez mindenre. Pff.
A màsik túlzàs szàmomra a cukor glutén laktóz és mindenmentes élet, amikor nincs mögötte valós intolerancia. Csak úgy, mert aznmost divat meg a tàplàlkozàs-szakértő azt mondta. Persze figyelek rà, hogy cukorból keveset kapjon, de nem csinàlok a lurkómnak cukormentes gyerekkort.
Ami szerintem fontosabb, elkerülni a mindenféle tartósítò meg adalékos bolti cuccokat. Így aztàn amióta szilardat eszünk, sütök. A cukormennyiséget àltalàban megfelezem. De szórok neki egy kis csokicseppet a muffinjàba tanuljuk meg élvezni is az élet apró örömeit. Na persze nem csak ezeket kapja, gyümölcs is van minden nap, uzsonnàra és/vagy tízóraira.
Amugy imàdok sütni igy most pótolom a sütésmentes idöszakot, ami a teljes első év volt.
E percekben is a sütőben csücsülnek a kakaós-körtés-ricottàs muffinok.
Muffin, kakaós csiga joghurtos torta, répatorta, plumcake. Mindig van valami. De pizzàt és gyakran a kenyeret is mi sütjük.
A legjobbakról írok külön-külön bejegyzést majd  :)

A Nő

Fontos téma. A nöiességünk alakulàsa az anyasàggal..

Olyan orszàgban élek, ahol a nők nagy szàzaléka erős rúzst ken magàra akkor is ha csak a zöldségeshez ugrik be. Na szögezzük le nem érdekel ki hogy màzolja magàt a legegyszerűbb kis teendöihez is. Inkàbb a pozitiv oldalàt emelném ki most ennek, ugyanis inspiràlnak. Nem azért, hogy rúzst kenjek magamra, hanem hogy ÖNMAGAMHOZ MÉRTEN, természetesen az új szerepemnek is megfelelöen, ne hagyjam el magam. Azaz ne felejtsem el az arckrémezést meg a körmöm rendben tartani (azaz lereszelni haha), azert mert fàradt vagyok - anya vagyok. Ne mackóban töltsem a napokat, ha kimegyek otthonról minimum egy farmer. 

Sajnos  ugyanakkor persze àldozatokkal jàr e téren is az anyasàg. Màr nem töltök két óràt a hajmosàssal mint anno, mert nem szeretném olyan hosszú időre szegény pàromat igénybe venni plàne koraeste, munka utàn. Fél óra alatt is lehet hajat mosni úgy, hogy nagyjàból még rendezett is lesz a végeredmény na nem Beyonce loknikkal (hülyén is érezném magam a jàtszòtéren) de egy pici vasalàs (hogy ne àlljanak szét az àtkozott babahajak amik a szülés utàni hajhullàst követően örvendeztetnek minket). 

Sminkelni is lehet, lehelletvékonyan (mert a csemeténk elöbb utóbb felfedezi az arcunkat és hogy az milyen jó jàték. Meg is akarja kóstolni az orrunkat és kitartóan próbàlkozik minden ellenkezésünk ellenére). Szóval egy pici bb krém egy kis pirosító és màris nyoma sincs az éjszakàzàsainknak (haha persze persze). Nade ha jobban érezzük tőle magunkat azt a pàr percet megéri (akkor is ha a gyerek közben letekert egy egész tekercs wc papirt). 

Van több olyan anyuka ismerösöm aki nem mondott le olyan igényekről ami azelött is volt nekik, pl körmös vagy kozmetikus. Végülis jó énidös program töltekezés stb, de én azelött sem igényeltem ezeket, most sem.

A fenti minimàlis rendezettség-igény mellett a legjobb amúgy az alvàs. A karikàkat el lehet fedni hiperszuper korrektorral, de a tekintet az megmarad. A fàradtanyu tekintet. Mindig megtalàlom öket szombat reggel a bevàsàrlóközpontban. Olyankor mikor a boltok még ki se nyitottak, de mi màr ott vagyunk mert szàmunkra koràn indult a szombat reggel is. De én mondom, ahogy mindenhez, ehhez is hozzà lehet szokni. Vagy elmúlik.

Ide sorolható dolog lenne a fittség, forma stb témaköre de legyen az egy újabb bejegyzés témàja a közeljövőben. 

Apa csak egy van

Az apaszerep. Nagyon fontos a csemetéinknek.

Egészen màshogy jàtszik apa a lurkóval, mint anya. Màs módon neveli, màshogy kezeli. És ez jó is így.

Kanyarodjunk viszont el kicsit a szülőségtől. Hisz apa azelött "csak" férj/tàrs volt.. Nem szabad hogy àtvàltozzon "csak apàvà" (és ez anyàra is ugyanúgy igaz). Nem mondtam újat ezt megannyi cikk meg életvezetési könyv leírja a leendő szülőknek.

De élesben ez tényleg nagyon nehéz. A fàradtsàg, az időhiàny, a megvàltozott körülmények.. Rendes erőfeszítés néha csak egy jót beszélgetni is.

Nem szeretnék most ebben a témàban vizet prédikàlni mert bevallom őszintén, hogy van mit fejlődjünk. Persze a realitàsok talajàn érdemes maradni és szembenézni a ténnyel, ugyanolyan màr nem lesz semmi. Hisz csalàd lettünk, életünk központjàba került a babànk aki rengeteg rengeteg idöt és energiàt emészt fel (az összeset jóformàn). Mégis, muszàj, hogy néha emlékeztessük magunkat, nem csak anya és apa vagyunk. 

Rend a lelke mindennek. Avagy a napirend.

Kicsit az előző bejegyzéshez kapcsolódik a téma. Az igaz, hogy nem lehet àltalànosítani, mert làttam màr nagyon fix napirendet követő olasz csalàdot is, na nem ez a jellemző .. - míg Magyarorszàgon sokkal gyakoribb és fontosabb az anyukàknak, hogy jól működő napirend legyen.
Na én itt is a középutat pàrtolom. Jó hogyha megvan a dolgok rendje nagyjàból és 90%-ban követjük is. De nem mondok le egy nappali programról azért, mert húha tizennégyóranullanullakor nekünk ezt és ezt kell csinàlni (estiről igen, az màs tészta), úgy, ahogy nem ébresztek direktbe mert jajj így csúszik a napirend (maximum elkezdek kicsit kevésbé csendben lenni ha màr nagyon késődélutànba nyúlt a szundizàs). Ugyanakkor rengeteget szàmít, hogy milyen hangulatban telik a nap hàtralevő része, ha megvolt a rendes nappali pihenő.
Egy példa, ha hàzon kívül vagyunk és a pihenöidő közeleg, autóval tartunk hazafelé, pici lànyom elszunnyad, az a napunk csődje. Ugyanis, a kocsiban 20-30 percet alszik csak, teljesen mindegy hogy jàr-e az autó - nagyon nagyon ritka, hogy ennél többet aludjon. Ugyanez a babakocsi. Aztàn pedig délutàn màr nem akar többet. Amikor tudna, akkor pedig màr túl közel vagyunk az esti lefekvéshez, így àltalàban kihúzzúk fél làbon, de ez senkinek sem jó. 
Így aztàn szeretek következetes lenni a szervezéssel és ha lehet, ideàlisan alakítani a napunkat.
Na persze ez folyamatosan vàltozik. Évszakokkal, azzal, hogy egyre több időt képes fent lenni. A legjobb szerintem, hogyha baba és mama együtt alakítja ki igényeinek megfelelően. 
Nàlunk jelenleg a következöképp telnek a hétköznapok
7 óra felé kelünk. Reggeli, peppa pig, öltözködés peluscsere stb. Rögtön nekiesek az éppen aktuàlis teendőknek pl mosàs tàrsai. Amióta maga majszol elég gyakori a porszívózàs (majdnem minden nap) mert nem szeretek a morzsàkon taposni nameg rajtakaptam kicsi lànyom előszeretettel csemegézik a földröl. Ha van idö jàtszunk is kicsit, de gyakran hamar indulunk is sétàlni bevàsàrolni amennyiben az idő alkalmas.
Ezutàn hazaérünk, ebédkészítés majd hami. Ez 12-12:30 környékén szokott lenni. 13.00 tól pedig szundi àtlag màsfél óra (anya szusszan)
Amikor felébred kicsit magunkhoz térünk majd 15:30/16.00 felé uzsi. Mostansàg youtube edzés van előtte :D persze mindketten keményen részt veszünk :D
Uzsi utàn ha van valami hàzimeló vagy vacsira előkészítenivaló azt megcsinàlom. 17.00kor peppa pig és érkezik apa. 
Innen màr szalad az idő estig fél 8 felé vacsi fél 9-9 felé szundi. 
A viszonylag korai fekvésről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint (tipikusan itt Olaszorszàgban) jobb ha később fekszik akkor reggel később kel. Hàt ezt is próbàltuk nàlunk sajnos forditott arànnyal működik, még koràbban is kelünk ha kitolódik az este.
Szerintem az esti nyugalom pàratlan. Nagy nagy szükség van rà. Amióta éjszaka alszunk, fent vagyok pàrommal, (azelött kb az altatàssal nekem is lezàrult a napom) 10 hónap utàn megnéztem az elsö filmet. Nem cserélném el egy órànyi plussz alvàsért reggel. Dehàt kinek a pap ..

Két vilàg közt...

Vegyes pàros vagyunk a pàrommal ezàltal a kislànyunk félig olasz félig magyar.

Szàmomra mindig is a fél làbbal itt fél làbbal ott érzés volt meghatàrozó. Sokmindenben nagyszerűen magaménak érzem a 'csizmaföldet' egyes dolgokban viszont erösen magyar maradtam (hogy mondjak egy példát, a kiszàmíthatósàg, na az hiànyzik). Nem tàboroztam azelött le teljesen itt, magyar munkahelyem volt (azaz még van).

Az anyasàggal még inkàbb megpecsételődött ez a dolog. 

Tagja vagyok egy magyar és egy olasz anyuka- csoportnak, hàt ég és föld e téren a két orszàg (na nem mintha ez meglepett volna). 

Vannak dolgok amiket szeretek itt. Példàul hogy a mérések nem olyan szigorúak. Otthon ha 100 grammal kevesebbet hizik a baba a védőnő pànikot kelt. Itt nincs is védőnő. Opsz. A gyerekorvos sem kérdezte meg soha tud-e màr forogni, tud-e màr màszni vagy ülni. Nem rémisztgetik egymàst az anyukàk hogyha elöbb húzza fel magàt a baba mint màszik, akkor súlyos pszichés problémài lesznek. E téren nem bànom hogy nincs szigor. 

Ami viszont zavaró mentalitàs szàmomra, hogy vigyük a gyereket tűzön vizen àt, mindegy mi van, a gyereknek kell a szülök életéhez alkalmazkodni nem pedig fordítva (ez sógornőm nagy mondàsa).

Itt az a tökös aki legalàbb éjfélig nyomul az éjszakàba a 10 hónaposàval, még fel is tölti a síró gyereket a facebookra hadd làjkoljàk. 

Aztàn ha te nem így csinàlod akkor megkapod, hogy hozzà kellett volna szoktatnod, el***ted.

Nem ezekkel a kemény elvekkel indultam az elején, mentünk igen sokat az első kèt hónapban. Szivesen mentem volna azutàn is, de a kicsi lànyunk estére sajnos nem érezte formàban magàt, rengeteget sirt, ez hónapokon keresztül ment! Így aztàn, két nagyon rosszul sikerült próbàlkozàs utàn azt mondtuk, jobb lesz, ha maradunk otthon a fenekünkön, mehetünk még eleget később, most ilyen időszak van és pont. Őszintén, akkoriban olyan zombi voltam, hogy inkàbb vàgytam az àgyba este 21.00 felé miutàn lement a síróshow mint egy étterembe. 

De kb ufónak nèzik az embert itt, ha a gyereke miatt valami àldozatot hoz.

Még egy példa ami jól reprezentàlja a két orszàg közötti szakadékot a szülési szabadsàg. Itt 5 hónap az egész és nem a szüléstöl, hanem összesen annyi, ha valaki szülés elött 2 hónappal lelép, akkor a baba 3 hónapos koràban lehet menni vissza kérem szépen. Szerencséseknél nagyszülők, kevésbé szerencséseknél bölcsi és/vagy bébiszitter. 

Személyes véleményem az, hogy az ideàlis valahol a kettö között lenne. A magyar 2-3 év sok, a pàr hónap viszont nevetségesen kevés. Úgy egy - masfél év felé egy 4 óràban kezdést gondolnék én normàlisnak. 

Nàlunk úgy alakul, hogy 2 éves korànàl éppen költözni fogunk elötte pàr hónappal pedig bölcsibeszoktatàs. Hiànyozna még oda egy munkahely igazàn nem igaz? Majd a költözés utàn. Nem akarunk becsavarodni. A munka megvàr (vagy én vàrom őt, haha). 

Mindenesetre érdekes ez a kettősség. Nàlam azért nyert e téren Magyarorszàg. Nem tudtam volna ràbizni egy húszéves bébisziterre a pàr hónapos csemeténket. Nem nem. A bébiszitterhez vagy a bölcsis gondozóhoz bújt volna 9 hónaposan mikor jött az elsö két foga és fàjt neki? Szívem szakad meg màr a gondolatàtól is. 

Az elsö szülinap

Hihetetlen hogy màr innen is eltelt 3,5 hónap.. 

Nos, szàmomra nagyon fontos volt az első szülinap. Tudom, nem fog rà emlékezni. Tudom, nem szàmít neki a dekoràció, meg hogy milyen lett a torta, maximum az élmény ahogy belenyúlhat (megtette) és hogy érzi, hogy most valami különleges történik, mindenki itt van és mindenki mosolyog ràm (meg fotóz).
Jött az én csalàdom, jött pàrom nővérééknek a csalàdja. 3 ünneplésünk is volt, 3 tortàt készitettem, meg folyamatos vendéglàtàs, napokon àt. Akkor nem ezt mondtam, de szép volt és megérte a fàradtsàgot. 
Egy kis betekintő. 

Baby shower

Kezd igen népszerűvé vàlni ez az ünnep, a még pocakos anyukànak a baràtok és/vagy rokonok rendeznek egy kis partyt, hogy a baba érkezését valamelyest elöre megünnepeljék. 

Szàmomra is rendeztek anno egy kis mini meglepetés partyt a legközelebbi baràtaink, idén pedig az egyik pàros vàrtàk babàjukat, így aztàn ismét baby showereztünk. 

A készülődés szàmomra nagy öröm volt. A muffintàlam idilli lett - szerintem.

A pelenka torta is (sajnos a celofàn aztàn sokat levett a làtvànyból).

Anya kreatív

Néhàny sajàt kezű alkotàsom. 

Olaszorszàgban amikor megszületik egy baba a hàz/lakàs ajtajàra kitesznek egy masnit. Rózsaszínűt ha kislàny, vilàgoskéket ha kisfiú. Helyes kis tradició ez. 
Anno elég sok helyen körülnéztem, de nem talàltam szàmomra tetsző darabot, így az az ötletem tàmadt, hogy elkészítem magam. Ő az:

Màsik két alkotàsom egy babaköszöntöhöz kapcsolódik. 

A cseppàrnàcska és a csereholmi tasak ami a pelenkàzós tàska praktikus kelléke. Szeretek kézzel készített ajàndékot adni :) 

A napokban pedig egy jópàr àtalakítandó ruhadarabot talàltam, amikkel el lehet munkàlkodnom egy picit a közeljövöben. Majd megmutatom öket természetesen.

Énidő, magàny és egyéb finomsàgok

Lelkizzünk kicsit.
Manapsàg nagyon elterjedt az énidő fogalma az anyasàg kapcsàn. Az anyukàknak jàró pihenőidő, ami (àllítólag) minden anya normàlis szükséglete. Az igazi énidő az, amit a gyerekünktől tàvol töltünk, tehàt az alvàsidő az hivatalosan nem az. Nade mi van akkor, ha nincs segítségünk, a bébiszittertől idegenkedünk vagy keret nincs rà. Nincs énidőnk puff. Sokan túlélték, én is. Nagyon ritkàn apa-program van, elmennek sétàlni, én pedig egyedül takaríthatok főzhetek otthon. Annélkül, hogy figyelnem kelljen, hogy épp melyik làbam alatt van a gyerköc, vagy hogy lekezeljek egy krízist mert ràcsukott a kezére egy fiókot. Nem viccelek, pazar énidő. Csak ritka. Mert hétvégén próbàlunk mindig közösen kimozdulni, együtt lenni. 
Amióta mozgàsszabadsàg van (jàr a lànyka) azóta elég jól el tudom mellette végezni a dolgokat teendőket. Az alvàsidő az enyém, alkothatok, olvashatok, írhatok. Nagyon szuper.
Hiànyozna persze több is, de màr igyekszem nem panaszkodni (hisz attól nem lesz jobb) és màshogy töltödni, amikor érzem a szükségét. 

Szàmomra még inkàbb fontosabb téma az anyasàg kapcsàn a magàny. Sajnos a vàrtnàl jobban megsinylettem ezt annak ellenére, hogy volt bemelegítöm, majd' 3 évet dolgoztam itthonról. De nyilvàn nem összehasonlítható a kettő, mert amellett szervezhettem este kimenőt és fellélegezhettem.
A gyermekkel való otthonlét viszont màs. Megyünk sétàlni, vàsàrolni persze de az elég minimàlis interakciót ad a nagyvilàggal. Közvetlen környezetünkben nincsenek csalàdtagok, baràtainkkal keveset jàrunk össze.
Mi a tàmasz? Az okostelefon. A messenger a whatsapp és az anyuka csoport. Néha elegem van, hogy az összes életem a lànyomon kívül azon a kütyün élem. Szeretném kevesebbet kézbe venni, hogy jó példàt mutassak, de ez az egyetlen kapocs a külvilàggal, és ez nagyon szomorú. 
Most, hogy jön vissza a jó idő újra jàrhatunk jàtszóterezni. Tavaly ez rengeteget segített, legalàbb ott cseveg kicsit az ember màs felnőttekkel. Nade nagyjàból ennyi szóval ez tényleg kemény dió szàmomra. Addig is míg megoldódik (azaz míg nem dolgozom) túléljük. A szmàrtfónnal.

Ha nincs babaszoba..

Úgy alakult szàmunka a csalàdtervezés majd bövülés lavinàja, hogy a kicsi lakàsunkban "ragadtunk" a kezdetekre. Túl szűkösek voltak mind a budget mind a rendelkezésre àlló idő, így maradtunk a kicsi fészkünkben, és halasztottuk a lakàscserét (idén év végén kerül majd sor rà).

Biztosan nem vagyunk egyedül ezzel, azért sajnàltam, hogy nincs babaszoba, de még csak egy bútordarabot se újíthatunk be a babacuccoknak, mert komolyan nem tudjuk hova tenni.

Kisàgyból egy rendes sztandard méret nem fért volna be a hàlónkba. A hàlónk amolyan hàlófülke, úgy lett gipszkartonnal kialakítva. Talàltunk szerencsére egy pici babaöböl funkciós kisàgyat az Amazonon (Waldin a neve). Íme:

Azt hiszem, akkor is ezt vàlasztottam volna ha lett volna vàlasztàsom. Haha. De tényleg. Az elsö hónapokban, mikor ébredés szoptatàs stb van, kinek van ereje àtsétàlgatni a màsik szobàba éjjel, 3x minimum. Szóval nem bàntuk meg. Ő is mindig testközelben tud engem. 

Anno csinàltam neki "babafészket" mert àllítólag jobban alszanak a babàk, ha valami körülfogja őket. Hàt nem vettem észre :D

Most pedig sajàt készítésü ràcsvédő diszeleg rajta:

A ruha és egyéb holmi rendezésére felszabaditottunk a nappali szekrényben helyet. Igen, ott ahol az átlagember a fotóalbumokat az iratokat meg a dvdket tartja. 

De elég jól ki sikerült alakítani a kis polcait. Így néz ki napjainkban (többnyire :) ). 

A pelenkàzó a kis ikeas mobil matrac szeretjük praktikus.

A jàtékoknak pedig van egy kis sarok. Nincs sok jàtéka (szàndékosan) illetve néhànyat néha elrejtünk aztàn újra és újra felfedezi. 

Tehàt igen, nem lehetetlen babaszoba nélkül, mégis rendezetten.

Eleinte azért sokszor okozott fejtörést a helyhiàny. Amikor a babakocsi bölcsőrészét hasznàltuk, és mindig útban volt, pihenöszék itt pelenkàzószivacs ott.. Nameg télen a ruhaszàrító. De aztàn megtalàltuk mindennek a módjàt és helyét. Igaz mostmàr az egyetlen nagyobb tàrgy az etetöszék (a kicsi IKEA-s, a legjobb!). 

Furcsa lesz elköltözni innen.. 

Szoptatàs - hozzàtàplàlàs

Nos, a szoptatàs tèmaköre érdekes szàmomra. 9 hónapig szoptattam a kislànyom, a végefelè màr nagyon nagyon minimàlis mértékben.

A kezdetröl nagyon tömören màr írtam az előző bejegyzésekben. Rosszul indult, a sàrgasàg miatt sokat aludt keveset evett (2 hétel születése utàn nem szedte még vissza a súlyàt). Aggódtunk adtunk hàt tàpszert is ez aztàn megcsinàlta az ördögi kört - a tàpszer miatt megintcsak kiesett az "igényleadàs" tehàt nagyon nehezen gyarapodott a tejem. Persze bevetettem mindent evés ivàs teàk stb stb stb. Egy óràig tartó szoptatàsok sora. Ha kiszàmolom, voltak hetek hogy 8-10 óràt szoptattam naponta. Bàr ennyit alhattam volna. 6 hetes koràtól olyan 4 hónapos koràig tisztàn anyatejes volt. Aztàn esténként gond lett a szopizàssal, nyugtalankodott, sírt - fàradt volt. Így hàt esténként kapott egy kis "vacsoràt" (tàpszert). Úgy voltam vele, küzdöttem màr eleget, a hozzàtàplàlàs hip-hop itt van, nem csinàlok mostmàr problémàt.

A hozzàtàplàlàs a következöképp ment: 

- 5 hónaposan gyümölcskóstolàs (legelső a körte, majd szilva alma banàn)

- 6 hónaposan "ebéd", zöldségek leve besüritve, parmezànnal o!ivaolajjal (ez gyakorlatilag minden ételbe megy itt, finom is ezàltal a bébikaja)

- 7 hónaposan vacsora (ugyanaz mint az ebéd)

A kezdö zöldségek a krumpli répa cukkini majd folyamatosan lehet bővíteni  a repertoàrt. 

Hàt mit mondjak, nem sok problémànk volt/van az evéssel (végre valami ami jól megy, ugye :D ). Nagyon szereti a hasàt a kisasszony, jelenleg 12,5 kg, 15 hónaposan, ami 2 éves súly :D De nem làtszik rajta, nem gurul, viszonylag magas is hozzà szóval nem kell diétàra fognunk. Hàt amennyit mozog hozzà.. 

A hozzàtàplàlàs tehàt hamar elhozta a szopizàs leépülését, olyan bőségesen evett napközben mindenböl hogy màr csak éjjel visszaaltatàsra hasznàltuk a szopit illetve reggel. Aztàn egyszer azt mindtam, - hisz nagyon meleg nyàri hetek voltak, nem lehet hogy csak szomjas? Próbàljuk ki.. Vizet adtam neki. Eleinte furcsàllta de végül elfogadta. Szeptemberre màr se a víz se a cici nem kellett, elkezdte àtaludni az éjszakàt. Reggel még próbàltam szoptatni de nem kellett, egy perc utàn "otthagyott". 

Hàt ez a mi kis történetünk, kicsivel tovàbb terveztem szoptatni de végül így alakult, nem bànom. A hozzàtàplàlàs pedig értelmet adott a szoptatàs problémàinak is: az én kicsi lànyom olyan torkos, olyan nagy étvàgyú, hogy szinte soha nem volt elég a tejem, bàrhogy küszködtem. Szoptatàsi tanàcsadó mondanà most, olyan nincs mert annyi tej van amennyit a baba igényel, beàllít magànak. Nade, akkor mi van azokkal az anyukàkkal akik meg àznak a tejtől mert túl sok van. Hm. Na mindegy.

Az a lényeg, hogy a mi kis babànk kapott anyatejet, megtapasztaltuk a szoptatàs élményét. Méginkàbb pedig egészséges, él és virul. Àmen.

Az első hónapok.. Màig.

Szàmomra a 6 hét gyermekàgy mint olyan nem létezett. Koràntsem a legelső 6 hét volt a legnehezebb inkàbb úgy a 2-7 hónapig tartó időszakot mondanàm a legkeményebbnek.

Az első hetekben még a sàrgasàg hatàsa alatt volt a csemeténk szervezete, sokat aludt nem sirt. Jöttek a làtogatók. A horomonok igaz elkezdtek visszarendeződni de fizikailag nagyon rendbejöttem, bàr eleve nem voltam gyenge vagy megviselt.
A szoptatàssal persze kínlódtunk, de épp kb 6 hetes koràra elhagytuk a tàpszer pótlàsokat így ez sikerélmény volt.
Ami viszont óriàsi problémàt jelentett, hogy heteken àt nem alakult ki a nappal éjszaka egyensúly. Kb 1 hónaposan kezdődött ez az idöszak és majd' 3 hónapos koràig tartott. Nappal igen sokat húzta a lóbört míg este 23.00 körül kivirult és hajnal 2-3-ig "szórakoztatott" minket. Ezek utàn is csak 3 óràt aludt korareggel ébredt enni. Persze nappal próbàltam pihenni vele. De nagyon nehéz időszak volt.

3 hónapos koràra nagyjàból megoldódott ez a probléma - jött helyére màsik. Gyakorlatilag elkezdte a 30 percezést, azaz csak 30 percet aludt egyben, 30 perc utàn pontosan (olyan pontossàggal mint egy svàjcióra) felébredt. A nappal úgy nèzett ki hogy 1,5-2 óra fentlét, 3o perc alvàs. Ezek sora kb 4-5x. És persze nyűgösség mert nem volt neki elég ennyi de visszaaltatni nem lehetett. Ez azért volt kegyetlen mert az éjszakàk is ugyanúgy ébredősek voltak, 2-3 órànként ébredt. Hiàba akartam nappal pótolni, 30 perc az nem sok, na.. Mondjuk, semmire se jó. És vàrjatok nincs vége, ezek utàn estére annyira kimerült a picur, hogy àtsírta az estéket - szó szerint. Sokàig tartott ez az időszak és totàl kimerültem benne.

Közben persze pròbàltuk élni az életünket is, 2 esküvőn is részt vettünk, utaztunk nyaraltunk baràtokkal talàlkoztunk. Hisz ez is az élet része, pàr hétig el lehet lenni szàműzetésben otthon de nem fél évig. De baromi fàrasztó volt minden.
Fàrasztó volt fizikailag is mert e hónapok alatt - míg nem tanult meg màszni, gyakorlatilag folyamatosan mozgàsban kellett tartani. Pihenöszékben hordozóban utàlt lenni.

Az is sok időbe telt szàmomra míg megszoktam ezt az új felàllàst, hogy elindulni otthonról màr nem annyi, hogy felveszem a cipőm. Hogy valaki màsra kell gondolnom mikor reggel felkelek nem az én kàvém meg reggelim az első (nàlam ez azelőtt szent volt). Hogy nem alszom egyben 3 órànàl többet, de attól még nem àll meg az èlet, fàradtan is elmegyek a baba-mama talàlkozóra, mert szükségem van rà. Igaz, úgy érek haza, mint akin àtment egy kamion de mindegy megérte. Sok, rengeteg idő volt mire megszoktam ezt.

Nyàron kezdett javulni a helyzet. Amikor megtanult màszni nagyon boldog volt (én is). Elkezdett kicsit jobban aludni szeptembertöl, 10 hónapos koràtól pedig àtalussza az éjszakàt. Ez megvàltàs volt, igazàn. Ekkor hagytuk el a szopizàst - gyakorlatilag levàlasztotta magàt, a hozzàtàplàlàs ragyogóan ment (erröl talàn írok majd egy külön bejegyzést).
A nappali alvàs is javult picit akkorra, ahogy kialakult 2 db nappali alvàs: àltalàban egy rövidebb és egy hosszabb szundija volt. Nade itt sem jött még a fellélegzés, hisz eljött a fogzàs és a szeparàciós szorongàs idöszaka. 9 hónaposan 2 db, 11-12 honaposan 4 db fog bukkant fel. A szeparàciós szorongàs pedig egy olyan (àllati szórakoztató) jelenség, hogyha anya 1 méteres körzetböl kilép jön a pànik (visitàs). Kicsivel egy èves kora utàn múlt ez el. Aztàn azóta jobban vagyunk. Ja igen, 11 ès fél hónapos koràtól jàr. Igaz àltalàban követ mint az àrnyèk, de elég nyugodt mostmàr persze vannak rosszabb napok. De alapvetöen most nemrég óta mondom azt, hogy elég jól vagyunk. Sötmitöbb, kezdem tudatosan kièlvezni ezt az idöszakot (és ezzel együtt jön a rossz érzès hogy bàr tudtam volna így tenni az elsö egy évben is, a legelejétől fogva. Nadehàt ez a vonat màr elment, a szépre emlékezem (talàn pont ezért àltatom magam hogy lehetett volna jobban is megélni mert màr nem emlékszem milyen is volt igazàndiból).
Na mindegy Carpe Diem.

Épp ezért írom ezt a blogot mert visszatalàltam az egyensúlyhoz (nagyjàból), a pici lànyom mellett sütök főzök takarítok bevàsàrolunk jàtszunk és nèzzük a Peppa Piget. Ja és sportolunk is (tàncolunk edzünk youtubeon videókra) :D
Talàn tàmasz azoknak akik most vannak abban a bizonyos első évben.
Az üzenetem, lesz még kerek az élet. (Na nem úgy mint azelőtt, de végülis kerek).

Mi a tanulsàg? Az alvàs nagyon fontos. Az elsö év meg kemény. Kitartàs.

A kezdet

2 és fél napot töltöttünk a kórhàzban. Életemben először feküdtem kórhàzban, de semmi negatív élményt nem adott, jó kezekben voltunk a kórterem klassz volt tàgas, kétàgyas, sajàt fürdövel és mindennel ami kellett. Elismerés, csizmaországnak! 

Szerdai nap szültünk, szombat reggel mehettünk haza. 

Màr itt is gyanus volt, hogy be fog sàrgulni a csepp lànykànk enyhén magas bilirubina értéket mértek, így aztàn vasàrnap délutàn vissza kellett mennünk ellenőrzésre. Félelmem, hogy a sàrgasàg emelkedett beigazolódott. Nagyon àlmatag volt a pici làny enni is alig evett emlékszem, ahogy próbàltam ébresztgetni mert màr aggasztó volt, hogy nem eszik, nem ébred. Vasàrnap közölték, 24 óràra a korhàzban kell hagyjuk fényteràpiàn. Szívszakadàs.

Ez aztàn magàval hozott egy következő problémàt, a tejtermelödés kapcsàn. A tej szülést követöen 2-5 nappal kell hogy meginduljon. Hàt épp ott voltunk, sok ingernek, igénynek kellett volna érnie akkoriban a testem, ehelyett a babànk egy "kalitkàban" feküdt.

Na persze ezutàn (nagyjàból) minden rendben ment és helyrejött de igen nehéz kezdet volt ez így. Nem szívesen emlékszem vissza ezekre a dolgokra.

 Folyt köv

2016 November 23

A dàtum ami megvàltoztatta az életünket..
A 38. hetet éppen betöltöttem, mikor azt éreztem, készen vagyunk. Minden megérkezett, elkészült. Egy kedd este volt, leellenőriztem a kórhàzi tàska tartalmàt, s miutàn nyugtàztam, minden megvan, felkészültem, aznap éjjel (vagyis màsnap hajnalban) elfolyt a magzatvíz. Pontosabban az àgyban feküdtem, és éreztem egy hatàrozott "takk" -szerű érzést, majd közöltem pàromnak, felràzva őt, "a magzatvíz!". 
Azzal a lendülettel a fürdöbe szaladtam, beugrottam a kàdba - a víz csak folyt és folyt. Hmm, ez tényleg nem olyan mint a filmekben, sokkal de sokkal több mint egy kis tócsa :) 
Ha màr ott voltam le is zuhanyoztam. Megreggeliztünk (nyugodtnak tettetve magunkat miközben kezünk remegett gyomrunk liftezett).
6 óra lehetett hogy beértük a kórhàzba. A sürgösségi ügyeleten keresztül megvizsgàltak, majd mehettünk a kórtermek felé. Elhelyeztek, majd a szobàban monitoroztak, hogy jönnek-e fàjasok. Hàt nem igazàn jöttek, így aztàn gyakorlatilag beindítottàk a folyamatot - ekkor lehetett 11 óra. Nem kellett sok jöttek a fàjàsok, a tàgulàs. Hamar jeleztem, hogy amint lehet kęrném az epiduràlis èrzéstelenítést. Ez 14.00 óra felé történt emlékszem, szinte végig talpon voltam. Mosdóba is küldtek, de minden olyan homàlyos. Pàrom ezidőtàjt kint kellett hogy vàrakozzon. Az epiduràlis és a tolófàjàsok közt màr nem sok idő telt el, vagyis, nem emlékszem sokmindenre. Ahogy jött a nyomós rész màr visszajöhetett pàrom. Amikor làttàk, hogy mostmàr nincs sok hàtra lehetett menni a szülöszobàba. A kettö között félúton egy erős tolófàjàs is volt, vicces lett volna ha ott bújik ki nem igaz? A szülöàgyra màr csak az utolsó nyomàsra feküdtem fel, amikor is vilàgra jött a pici lànyunk. 17:23 volt és hihetetlen érzés mikor a hasamra tették. Forró volt. Sosem felejtem el. 

Màr pàr nappal a szülés utàn nem tudtam felidézni pontosan milyen érzés volt a méhösszehúzódàs. Az események részletei is kissé (nagyon) összefolynak. Egy fantasztikus, földöntúli élmény emléke maradt meg, minden túlzàs nélkül. A vajúdóban többször elmondtam pàromnak, hogy én ezt biztosan nem csinàlom meg többször. De valójàban, bàrmikor újraélném ha lehetne.

Ez pedig életem leggyönyörübb karkötője lett:

Babàt vàrunk

2016 àprilisàban tehàt megtudtuk, érkezik a kislànyunk. A harmadik hónapig nagyon kevés emberrel osztottuk meg a nagy hírt, az előzmények miatt nagyon izgultunk, de szerencsére minden rendben ment.

Azok a szerencsés nők közé tartozom, akik nagyon jól élték meg a vàrandóssàgot. Kevés kellemetlen fizikai tünetem volt és imàdtam a kerekedö pocakom - ami, igaz elég későn indult làtvànyos növekedésnek, igazàndiból a 7. hónaptól làtszott.

Akkortàjt abbahagytam a munkàt is. Idilli volt ahogy szereztem be a szükséges dolgokat, rendezgettem azokat - és vàrtuk a nagy napot.

Itt szeretnék mesélni arról a kis csoportról akivel végigvittem ezeket a hónapokat, és mindazt, ami ezutàn jött, egészen a mai napig. A babanet tàrsalgóján indult a mama-csoport, 2016 decemberre babàjukat vàró anyukàkkal. Azóta a facebookon él a csapat. Szàmomra nélkülözhetetlen ez a kis közösség, nem telik el nap, hogy ne legyen valami téma.

Vannak kisbabàs, gyerekes ismerőseim, de úgy gondolom, az, amit ez a csapat ad, különleges tàmasz, tàmogatàs a nehéz napokban - mert egyidősek a picúrjaink, pàrhúzamosan megyünk keresztül ugyanazokon dolgokon, és BÀRMIKOR szàmithatunk két jó szóra, együttérzésre.

Őszintén ajànlom az anyuka csoportba való csatlakozàst minden kismamànak.

Babatervezéstöl a két csíkig

Szeretnék kicsit a vàrandóssàgot megelőző időszakról mesélni.

Nem volt szàmomra könnyű időszak koràntsem.

2015 ősszel érkeztünk el a nagy döntéshez, babàt szeretnénk. Az igazi két csíkig azonban vàrnunk kellett egy picit: àprilis elején érkezett hozzànk a gólya híre. Habàr ez nem is olyan sok idő, igen hosszúnak tűnt az út odàig. Volt 2 alkalommal is becsapós pozitív tesztünk. Amikor valami nagy valószínűség szerint elindult odabent, de végül jött a csapàs (az a bizonyos piros mikulàs). Csinàltunk diétàt vitaminkúràt (E C D vitamin,cink) voltunk pàr vizsgàlaton is. Én még Aviva tornàzni is megtanultam (termékenységre is jótékony nöi torna). Ki tudja hogy ezeknek köszönhetően, vagy mert egész egyszerüen akkor jött el az idö - àprilisban ez a két csík jelezte, hogy csalàd leszünk, ahogyan azt màr alig vàrtuk.

Emlékszem mennyire utàltam a szokàsos közhelyeket. Ne görcsölj rà, engedd el aztàn majd akkor jön, amikor nem vàrod stb stb. Szàmomra ezek nem müködtek. Igenis szerettem informàlódni a testem müködéséről, értelmezni a dolgokat, mikor mi történik. Vannak akiknek ez sokkal megnyugtatóbb, mint azon görcsölni hogy hogyan ne görcsöljünk rà.

Lényeg a lényeg egy fals menzesszel azért megtrükközött a testem, hogy a teszt tényleg meglepetés legyen és ne megerösítés. Soha nem felejtem el azt a csütörtök reggelt, mikor a két csík olyan hatàrozottan bukkant fel mintha màr eleve ott lett volna. Majd a délutànt, mikor az újdonsült apuka meglàtta a gólyarajzot és szorosan ölelt, percekig.

A vàrandóssàg lesz a következö bejegyzés témàja.