Vegyes pàros vagyunk a pàrommal ezàltal a kislànyunk félig olasz félig magyar.
Szàmomra mindig is a fél làbbal itt fél làbbal ott érzés volt meghatàrozó. Sokmindenben nagyszerűen magaménak érzem a 'csizmaföldet' egyes dolgokban viszont erösen magyar maradtam (hogy mondjak egy példát, a kiszàmíthatósàg, na az hiànyzik). Nem tàboroztam azelött le teljesen itt, magyar munkahelyem volt (azaz még van).
Az anyasàggal még inkàbb megpecsételődött ez a dolog.
Tagja vagyok egy magyar és egy olasz anyuka- csoportnak, hàt ég és föld e téren a két orszàg (na nem mintha ez meglepett volna).
Vannak dolgok amiket szeretek itt. Példàul hogy a mérések nem olyan szigorúak. Otthon ha 100 grammal kevesebbet hizik a baba a védőnő pànikot kelt. Itt nincs is védőnő. Opsz. A gyerekorvos sem kérdezte meg soha tud-e màr forogni, tud-e màr màszni vagy ülni. Nem rémisztgetik egymàst az anyukàk hogyha elöbb húzza fel magàt a baba mint màszik, akkor súlyos pszichés problémài lesznek. E téren nem bànom hogy nincs szigor.
Ami viszont zavaró mentalitàs szàmomra, hogy vigyük a gyereket tűzön vizen àt, mindegy mi van, a gyereknek kell a szülök életéhez alkalmazkodni nem pedig fordítva (ez sógornőm nagy mondàsa).
Itt az a tökös aki legalàbb éjfélig nyomul az éjszakàba a 10 hónaposàval, még fel is tölti a síró gyereket a facebookra hadd làjkoljàk.
Aztàn ha te nem így csinàlod akkor megkapod, hogy hozzà kellett volna szoktatnod, el***ted.
Nem ezekkel a kemény elvekkel indultam az elején, mentünk igen sokat az első kèt hónapban. Szivesen mentem volna azutàn is, de a kicsi lànyunk estére sajnos nem érezte formàban magàt, rengeteget sirt, ez hónapokon keresztül ment! Így aztàn, két nagyon rosszul sikerült próbàlkozàs utàn azt mondtuk, jobb lesz, ha maradunk otthon a fenekünkön, mehetünk még eleget később, most ilyen időszak van és pont. Őszintén, akkoriban olyan zombi voltam, hogy inkàbb vàgytam az àgyba este 21.00 felé miutàn lement a síróshow mint egy étterembe.
De kb ufónak nèzik az embert itt, ha a gyereke miatt valami àldozatot hoz.
Még egy példa ami jól reprezentàlja a két orszàg közötti szakadékot a szülési szabadsàg. Itt 5 hónap az egész és nem a szüléstöl, hanem összesen annyi, ha valaki szülés elött 2 hónappal lelép, akkor a baba 3 hónapos koràban lehet menni vissza kérem szépen. Szerencséseknél nagyszülők, kevésbé szerencséseknél bölcsi és/vagy bébiszitter.
Személyes véleményem az, hogy az ideàlis valahol a kettö között lenne. A magyar 2-3 év sok, a pàr hónap viszont nevetségesen kevés. Úgy egy - masfél év felé egy 4 óràban kezdést gondolnék én normàlisnak.
Nàlunk úgy alakul, hogy 2 éves korànàl éppen költözni fogunk elötte pàr hónappal pedig bölcsibeszoktatàs. Hiànyozna még oda egy munkahely igazàn nem igaz? Majd a költözés utàn. Nem akarunk becsavarodni. A munka megvàr (vagy én vàrom őt, haha).
Mindenesetre érdekes ez a kettősség. Nàlam azért nyert e téren Magyarorszàg. Nem tudtam volna ràbizni egy húszéves bébisziterre a pàr hónapos csemeténket. Nem nem. A bébiszitterhez vagy a bölcsis gondozóhoz bújt volna 9 hónaposan mikor jött az elsö két foga és fàjt neki? Szívem szakad meg màr a gondolatàtól is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése