Itt Olaszorszàgban a szeptember hasonló nagy volumenű fordulat, mint az új év. Az iskolakezdés mellett azért is lehet ez, mert az olaszok nagy nagy szàzaléka augusztusban megy hosszú szabadsàgra, vannak , akik szinte a teljes éves szabadsàgukat egyben ilyenkor veszik ki, aztàn amikor ennek vége, akkor jön az új kezdet, a munkàba való visszatérés, visszaràzódàs.
A mi augusztus végi "nyaralàsunk" Magyarorszàgon idén nekünk is megadta ezt a feelinget. Màr most egy ideje így vagyok ezekkel a vakàciókkal: nagyon vàrom, aztàn nagyon jólesik visszatérni is (bizonyàra öregszem). Talàn az évek múltàval folyamatosan vàltozom is, mert egyre nehezebben bírom az otthoni étkezést, na mondjuk sokat iszogatunk is, de a legeslegjobban a cukor dömping ami lesokkol, hogy minden étkezés végén meg között sütievés van ami valójàban kedvemrevaló mert édesszàjú vagyok jó magyar lévén, de azért aki el van szokva ettől, annak 10 nap utàn màr sok(k). Így aztàn a visszatérés hangulata most sokszorosan is ilyen tiszta lap érzetű. Az utolsó napokban màr vàrtam a salàta ebédeket meg a nasi-STOP-ot. Sokvízivàs, vitaminlöketek, bízva benne, hogy idén elmarad a nagy őszi megfàzàs.
Vàr egy óriàs szekrény rendezés/selejtezés, mert màr megint méretet ugrottunk meg itt az évszakvàltàs.
Én pedig egy cseppet sem bànom. Hatàrozottan kívànom a hüvöset a kardigànt (és a vörösbort hahaha).
A legmeghatàrozóbb kezdet viszont minden bizonnyal a bölcsi lesz. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint amikor valaki alig vàr egy bizonyos eseményt, mérföldkövet aztàn mikor elérkezik kicsit visszakozik, megretten. De tudom, hogy muszàj pozitívan, nyugodtan nekiindulnom ennek az egésznek, mert ha nem, akkor azt Ő is megérzi és akkor lőttek a nyugalomnak. Azt gondolom, hogy az mindenképp egy remek alap, hogy nem muszàjból megy a bölcsibe, hanem meggyőződésem, hogy itt az ideje, szüksége van rà és így kell legyen. Hàt reméljük jól fog menni.
