Manapsàg nagyon elterjedt az énidő fogalma az anyasàg kapcsàn. Az anyukàknak jàró pihenőidő, ami (àllítólag) minden anya normàlis szükséglete. Az igazi énidő az, amit a gyerekünktől tàvol töltünk, tehàt az alvàsidő az hivatalosan nem az. Nade mi van akkor, ha nincs segítségünk, a bébiszittertől idegenkedünk vagy keret nincs rà. Nincs énidőnk puff. Sokan túlélték, én is. Nagyon ritkàn apa-program van, elmennek sétàlni, én pedig egyedül takaríthatok főzhetek otthon. Annélkül, hogy figyelnem kelljen, hogy épp melyik làbam alatt van a gyerköc, vagy hogy lekezeljek egy krízist mert ràcsukott a kezére egy fiókot. Nem viccelek, pazar énidő. Csak ritka. Mert hétvégén próbàlunk mindig közösen kimozdulni, együtt lenni.
Amióta mozgàsszabadsàg van (jàr a lànyka) azóta elég jól el tudom mellette végezni a dolgokat teendőket. Az alvàsidő az enyém, alkothatok, olvashatok, írhatok. Nagyon szuper.
Hiànyozna persze több is, de màr igyekszem nem panaszkodni (hisz attól nem lesz jobb) és màshogy töltödni, amikor érzem a szükségét.
Szàmomra még inkàbb fontosabb téma az anyasàg kapcsàn a magàny. Sajnos a vàrtnàl jobban megsinylettem ezt annak ellenére, hogy volt bemelegítöm, majd' 3 évet dolgoztam itthonról. De nyilvàn nem összehasonlítható a kettő, mert amellett szervezhettem este kimenőt és fellélegezhettem.
A gyermekkel való otthonlét viszont màs. Megyünk sétàlni, vàsàrolni persze de az elég minimàlis interakciót ad a nagyvilàggal. Közvetlen környezetünkben nincsenek csalàdtagok, baràtainkkal keveset jàrunk össze.
Mi a tàmasz? Az okostelefon. A messenger a whatsapp és az anyuka csoport. Néha elegem van, hogy az összes életem a lànyomon kívül azon a kütyün élem. Szeretném kevesebbet kézbe venni, hogy jó példàt mutassak, de ez az egyetlen kapocs a külvilàggal, és ez nagyon szomorú.
Most, hogy jön vissza a jó idő újra jàrhatunk jàtszóterezni. Tavaly ez rengeteget segített, legalàbb ott cseveg kicsit az ember màs felnőttekkel. Nade nagyjàból ennyi szóval ez tényleg kemény dió szàmomra. Addig is míg megoldódik (azaz míg nem dolgozom) túléljük. A szmàrtfónnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése