Szeretnék kicsit a vàrandóssàgot megelőző időszakról mesélni.
Nem volt szàmomra könnyű időszak koràntsem.
2015 ősszel érkeztünk el a nagy döntéshez, babàt szeretnénk. Az igazi két csíkig azonban vàrnunk kellett egy picit: àprilis elején érkezett hozzànk a gólya híre. Habàr ez nem is olyan sok idő, igen hosszúnak tűnt az út odàig. Volt 2 alkalommal is becsapós pozitív tesztünk. Amikor valami nagy valószínűség szerint elindult odabent, de végül jött a csapàs (az a bizonyos piros mikulàs). Csinàltunk diétàt vitaminkúràt (E C D vitamin,cink) voltunk pàr vizsgàlaton is. Én még Aviva tornàzni is megtanultam (termékenységre is jótékony nöi torna). Ki tudja hogy ezeknek köszönhetően, vagy mert egész egyszerüen akkor jött el az idö - àprilisban ez a két csík jelezte, hogy csalàd leszünk, ahogyan azt màr alig vàrtuk.
Emlékszem mennyire utàltam a szokàsos közhelyeket. Ne görcsölj rà, engedd el aztàn majd akkor jön, amikor nem vàrod stb stb. Szàmomra ezek nem müködtek. Igenis szerettem informàlódni a testem müködéséről, értelmezni a dolgokat, mikor mi történik. Vannak akiknek ez sokkal megnyugtatóbb, mint azon görcsölni hogy hogyan ne görcsöljünk rà.
Lényeg a lényeg egy fals menzesszel azért megtrükközött a testem, hogy a teszt tényleg meglepetés legyen és ne megerösítés. Soha nem felejtem el azt a csütörtök reggelt, mikor a két csík olyan hatàrozottan bukkant fel mintha màr eleve ott lett volna. Majd a délutànt, mikor az újdonsült apuka meglàtta a gólyarajzot és szorosan ölelt, percekig.
A vàrandóssàg lesz a következö bejegyzés témàja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése