Türelem, anya!

A legelcsépeltebb jótanàcsok egyike az anyasàghoz, szerelkezzünk fel sok-sok türelemmel. Na ja. Ha ez így működne. 

Azt hiszem, ha az anyukacsoport nem lenne màr krónikus lelkiismeretfurdalàsban szenvednék. Mert ott aztàn tényleg napi szinten kiadjuk amit kell.. És onnan tudom, hogy minden normàlis, plàne az, hogy néha elfogy a türelmünk. Mert nehéz annyit birtokolni belőle, mint amennyire szükség van. Nameg, egyes napokon több van belőle, egyes napokon olyan jòl és könnyen mennek a dolgok. Néha pedig félórànként fogyunk ki belőle és alig vàrjuk, hogy vége legyen a napnak. 

A titok az lenne, hogy take it easy, azaz vegyük lazàn a dolgokat. Hogy pl ne siettessük a dolgokat ha nem muszàj. Ma épp egy ilyen helyzet volt (nagyon aprósàg) jöttünk be az ajtón, ő pedig csak egy helyben àllt, nem akart belépni. Noszogattam, mondogattam neki, menjen, de csak àllt. 1 perc utàn aztàn elfogyott a türelmen felvettem és bevittem a lakàsba. Előbb vagy utóbb magàtól is bement volna biztosan. Csak valahogy, bennünk felnöttekben ott van ez a "haladjunk" eszme, mert még fòzni kell, mert még ki kell teregetni stb stb. Aztàn, amikor megy a "mmmm mmmm" nyögdécselés, az a "mondani akarom de még nem tudom" féle. Vannak napok mikor jól toleràljuk naphosszat "szóval tartjuk" meg "elcsevegünk" és vannak napok amikor egyszerűen nem bírjuk cérnàval, folyamatosan megy a "panaszkodàs" és hiàba. Ha ennek tetejébe még az eső is esik és egy sétàra se lehet kimenni.. Plusz fogzunk. Mmm biztos recept a fejzúgàsra.

Nagyon nagyon nagyon sok türelem kell tehàt. Minden korszakban màsféle. Eleinte a szoptatàshoz, az altatàshoz, a siràshoz. Aztàn a "hordozàsos" időszakhoz. Na ez nàlunk kemény volt. Àltalàban ha letettem, kb 2-3 percem volt, indult a panaszàradat ami aztàn síràsba torkollt ha nem vettem fel. Òràkat hordoztam naphosszat, hogy csend legyen. Aztàn a mozgàsfejlődés. Sosem felejtem el mikor heteken àt hason feküdt mint egy kis teknősbéka szeretett volna màszni de nem tudott, és fel is idegesítette rajta magàt. Mikor aztàn elindult, jött a szeparàciós szorongàs hisz ràjött, hogy el lehet kerülni anya mellől, huha micsoda jelenetek voltak. Mostmàr egészen màs "gondjaink" vannak. A beszédfejlődés, azt hiszem az jön most a központba. Az erélyes hümmögésekkel, mert valamit nagyon szeretne kommunikàlni, de nem tudja még mondani. 

És azt mondják mindjárt itt a dackorszak. Türelem, anyu!