Tàvol nagyitól..

A napokban foglaltuk le a következő utunkat haza, a nagyiékhoz. Januàr óta nem voltunk így éppen időszerű, hogy talàlkozzunk.

Szeretünk hazamenni. Érdekes, hogy így jön a szàmra, de nekünk ez is haza az is haza. Sőt, a pàromnak is. Úgy volt, hogy most csak mi lànyok megyünk hogy spóroljunk apa szabadsàgàval, de végül jönni akart. Olyan szép ez.. Szegény nem ért semmit, sőt kicsit unatkozik is, mégis szeretne jönni.

Mondjuk anyumék szépen kialakitottak mindent otthon nekünk, kiscsalàdos vendégszoba, az unokànak van minden ami kell az autósüléstől kezdve a jàtékokon àt az etetőszékig. De maga a vàros is olyan klassz, jókat szoktunk sétàlni, vàsàrolgatni. Lekerül a vàllunkról a fözés és hàztartàs terhe. Szóval, végülis egyféle nyaralàs ez nekünk.

Nyilvàn màs tészta egy olyan helyre utazni ahol még nem jàrtunk, ismeretlen területeket felfedezni. De mindenre nincs idö, szabadadsàg és pénz, és ha vàlasztani kell, akkor a nagyiékhoz visszük Martat egyelőre. Így is megszakad a szíve az embernek hogy 3 hónapok telnek el talàlkozàs nélkül. Ott van a skype ami persze nagyon jó hàla az égnek, hogy létezik, de nyilvàn a személyes talàlkozàs az màs.

És nem csak ők vannak messze, hanem pàrom testvéréék is, ezàltal a szülei is az év nagyjàból felében. Ők Sziciliàban élnek. Minden évben lemegyünk hozzàjuk, van egy szép kertes villàjuk medencével, nagyon szuper. Kicsit persze besarkasodnak ezek az utazàsok így hisz mindig ugyanott vagyunk. Szicilia 80%àt még nem làttam (azt a 20-at is 6 éve làttam mert ugye az első nyaralàson még nem volt elvàrt a sülve főve együtt mód haha).

De próbàlom tudatosan elfogadni ezt. Hasonlóan vagyok ezzel mint a munkàval, megvàr - utazhatunk még az egész hàtralévő életünkben, most míg a lànykànk ilyen pici igyekszünk a csalàdnak szentelni azt az időt amit tudunk.

Mert ezeknek a pillanatoknak nincs pàrja ♡