Hmm, hàt megvolt idei nyarunk júniusi vakàciója a szüleimmel ötösben az Adriàn.
Habàr így màsfél évesen màr jól tudom, hogy a nyaralàs pici gyerekkel nem nyaralàs a szó egykori értelmében, valahogy mindig van egy kis reménycsillag a szememben, hogy nem igaz, amit mondanak, - hogy a kisgyerekes vakàcióról MINDIG fàradtabban érkezik haza az ember, mint ahogyan elment. Hát pedig az.
Aztàn, a nagyszülőkkel való együttlét, még több reménycsillag, hogy majd jól ellesz velük, én pedig napozok egy 20 percet zavartalanul. Végülis, egyszer úgy 15-öt sikerült. Nameg elszabadultunk pàrommal egyszer alvàsidőben egy óràra aperol spritzezni. Ez volt az első programunk kettesben amióta megszületett a lànyunk, ez nagyon nagyon gàz. De egyszerűen nem tudom kire hagyni. Ennek pedig mi az eredménye? Totàl anyafüggés. Na mindegy összegésszében nem panaszkodom, elég jól sikerült, élményeket gyűjtöttünk. Na persze volt súrlódàs (hol nincs), egyre idősebb az ember annàl nehezebben veszi a dolgokat amikhez nincs hozzàszokva (szüleim esete a szelektív szemétgyűjtéssel - apum utolsó nap "akkor a pelenka az organikus ugye"). Illetve a màr megszokott anya lànya diskutàlàsok a "szerintem ezt nem így kellene" mondatkezdéssel. Ilyenkor pedig a középső generàciónak (nekem) szakad a cérna és ömlik a "jó" szó. Mindez azért, mert 1.màs vilàg van 2.nincs két egyforma gyerek.
Én az a szobanövény típusú gyerek voltam anyukàm elmondàsai alapjàn, ettem aludtam, elvoltam. Hàt az én lànyom az apja személyiségjegyeit és alvókàjàt örökölte (sajnos). Nameg a körülmények. Anyumnak ott volt 2 nagyszülö pàr,unokatesók, keresztszülők. Itt nekem SENKI nincs. Szóval anyukàm mondat "tudom, ti is voltatok kicsik" nem a kedvencem. Amikor én voltam "kicsi" a nagyiéknàl voltam egy hétig mindig nyàron 3 éves koromig, nélkülem nyaraltak. Én màsfél év alatt most hagytam egy óràra elöször (úgy hogy aludt). Mit is mondjak.. SEMMIT. Ez van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése