Egy hasonló helyzetben lévő anyuka ismerősömmel (férje portugàl), egybehangzóan megàllapítottuk, ezek a csalàdhoz utazós "vakàciók" nem éppen vakàciók a szó szoros értelmében. Lehet érte irigyelni, de nem érdemes. Eleve a vakàció, mint olyan, pici gyerekekkel igen megvàltozik, mondjuk úgy, a gyermektelen nyaralàsokkal összevetve köszönőviszonyban sincsenek - mondjuk még a tutit. De ha aztàn még össze is kell "bútorozzon" a nagycsalàd, na az a bombabiztos "nemvakàció" jelensége.
Nos, hogy vilàgos legyen, pàrom nővére fiatal koràban búcsút mondott Rómànak, hogy Sziciliàban alapítson csalàdot. Van 3 gyereke, orvos férje, nagy hàromszintes hàzuk (bocsi villàjuk) kerttel medencével.
Nyaranta màr megszokott kör, hogy lemegyünk hozzàjuk, ez természetesen idén sem maradhatott el, 10 nap a csizma orràban egész pontosan az Etna tövében.
Hogy nézzük az előzményeket, a legelsö ilyen nyaralàskor, friss húsként a nagycsalàdban még nem volt alap, hogy 24/7 együtt vagyunk, làttam Catania nagyjàból 100 kmeres körzetét mind északra mind délre. Azutàn viszont megàllt az élet. Villalakók lettünk. És mivel ott a medence, mitakarszmàrennéltöbbet nem igaz?
Tavaly pl 12 nap alatt egyszer sem voltunk a tengernél. Idén 2x, huh micsoda fejlödés. De igaz ami igaz, ebben a nyàri melegben nem is vinném a csalàd legkisebbjét vàrost nézni meg sziklàs öblöket csodàlni (hmmm sohaj, ez hiànyzik). Nade mindegy is Szicilia megvàr minket, most első a csalàd és az aprónép nyugalma.
Na azért az idei tartózkodàs sem múlhatott el kisebb nagyobb bökkenők nélkül. A fő nehézséget az a tetemes kultúràlis és életmódbeli hézag okozta, egészen pontosan az, hogy odalent úgy 3 óràs csúszàsban vannak mindennel, ébredés, étkezések, lefekvés. Bevett szàndékom volt àtàllítani magunkat erre a felàllàsra, ami aztàn 5 igen küzdelmes nap utàn megbukott. Még az étkezés csak csak, 3 uzsonna 2 vacsoraidőthúzó nasi meg tàrsai (ezeknek az lett a vége hogy a vacsora elmaradt), este Peppa pig kifulladàsig (amikor màr olyan fàradt a gyerek, hogy csak a tévé ami életben tartja). És minden hiàba, mit nekünk esti 23.00 óràs fekvés, reggel 7-kor szemek kipattannak és kezdjük a napot anya. 5 nap utàn az eredmény, fàradt nyűgös gyerek, anya frusztràlt mert kapja a sógornő (nagyon)jótanàcsait, hogyan húzzam ki még fél óràval a vacsora idejét és stb. És akkor egyszer csak azt mondtam ELÉG. Màsfél éves a gyerekem, szükségletei vannak, amikor este 7-kor éhes, vacsoràt szeretne enni nem egy ujabb marék chipset azért mert Sziciliaban vagyunk és itt 22.00kor kell vacsoràzni. Este 22.00kor amikor odaszalad hozzàm lebiggyesztett szàjjal hogy fàradt, akkor pedig aludni szeretne, ha nem lenne vilàgos és nem 5 újabb Peppa pig részt a 25 utàn amit épp megnézett.
Miutàn ezt a dolgot letudtam magamban és azt mondtam, a fenébe is én vagyok anyja, majd én eldöntöm mikor vacsoràzik meg fekszik a kislànyom, egész jól kezdtem magam érezni. Haha. De az amit làttam lesúlytott. A 8 éves unokatesó életmódja. Tv tv tv. Chips fagyi. Tv tv tv. Fagyi és chips. Zöldséget nem làttam enni 10 nap alatt, gyümölcsöt csak 2x dinnyét. Este 7-kor is fagyi vagy chips. Anyuka meg panaszkodik hogy sz*rul eszik a gyerek. Hàt mit mondjak. A TV az örök pajtàs. Hiàba van kert medence egy emeletnyi jàték, a TV az isten. De legalàbb megnyugodtam hogy az én lànyom nem is néz sok TV-t.
A visszautazàs napja hagyott viszont egy kesérdes ízt a szànkban. Kicsit vàrtam, hogy őszinte legyek, talàn öregszem, de hiànyzott màr a sajàt otthon, sajàt àgy, sajàt konyha stb stb. A csalàd szeme fénye is hàt igen elfàradt ebben a sok új élményben, környezetben. A folyamatos nyüzsiben. A búcsúzàskor a puszik és ölelések szinte felzaklattàk. Aztàn kiléptünk az ajtón. Mi kint ők bent. Csak nézte őket meredten, mozdulatlanul és tudtuk, most kezdi megérteni.
Nehéz dolog a csalàdtól tàvol élni. Kivülről úgy tűnhet, egy pàr plusz vakàció, utazàs. De sokkal több annàl. Izgalom, talàlkozàs, alkalmazkodàs, búcsúzàs. Egy óriàs bőröndnyi fàradtsàg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése