Beirtam az insta hashtag keresőbe és csak àmultam.
Mennyi, de mennyi lelkes anyuka aki kiszorítja az időt és az energiàt, hogy jobban érezze magàt a bőrében. Mennyi inspiràló nő, aki nem legyint, hogy màr úgyis feleség vagyok, meg szültem, megtehetem, hogy ne legyek szàlkàs izmos sportos.
Akkor is, ha vért izzadnak akkor is, ha iszonyú nehéz, meg ezer màs dologra kellene az a fél-1 óra, felemelik a feneküket. Akkor is, ha a gyerkőc mellett kell edzeni. Na ez az igazi wow. Azok a nagymenő fitnessmamik akiknek ott a bébiszitter könnyű mòka ez, egy jó kis pàróràs énidő. Na nem mondom, nekik is nagy gratula mert ők is vàlaszthatnànak egész màs programot is. De a legnagyobb kalapemelés azok előtt az anyukàk előtt van, akiknek nincs nagymami, hugi, bébiszitter, aki feltartsa a picit egy òràra vagy kettőre. Beszélek a nevükben ugyanis én is pontosan így vagyok.
Youtube tornavideokat csinàlok làbam alatt a kislànyommal (aki hol jobban hol kevésbé jobban viseli a dolgot). Igyekszem elszabadulni hetente 2x ha apa van egy fél óràra futni, de ez nem mindig jön össze. Egy 20 perces videó alatt kb 5x kell odalépnem hogy kiszedjem a rajzolótàbla ceruzàjàt, hogy vigasztaljak egy esés utàn, hogy adjak neki egy kekszet. Dehàt vagy így vagy sehogy. Hàt inkàbb így.
Az instagram pedig visszaigazolta: nem vagyok egyedül de még mennyire nem. Köszönöm fitmamik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése