Majd mikor megszületett, úgy gondoltam, 5-6 hónapos kora környékén visszük el Magyarorszàgra (így is történt). De a csalàdom addig sem volt rest, mind anyumék mind bàtyàmék 2-2x eljöttek hozzànk. A magyar utunkat 10 honaposan egy màsik követte, illetve a kettő közt egy tengerparti nyaralàs a szüleimmel. Az egy éves születésnapra pedig mindenki itt volt. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt 6x talàlkoztunk, ahhoz képest, hogy 1300 km vàlaszt el minket, igazàn szép. Aztàn, idén màr kétszer voltunk mi otthon pedig még csak màjus van.
Pàrom oldalàn a nagynéniék is nagyon lelkesek. A születesekor, aztàn nyàron, és végül a szülinapra jöttek. Azelőtt 5 év alatt sem utaztak ennyit ide, mint most 1 év alatt.
Azt hiszem hàlàval tartozunk az Égieknek, hogy a csalàd tàvoli tagjai (sajnos sokan), jönnek, illetve vàrnak. Ezt a példàt szeretnénk àtörökíteni a kislànyunknak is, hisz ha egy nap ő fog elkerülni messzire (jajj ne), szeretnénk ha ugyanúgy megmaradna a kötelék, a csalàd érzés.
Màsrészt szeretném ha a kislànyomnak az én hazàm is az otthona lenne. Hogy az én szüleimhez is legalàbb annyira kötödjön. Hogy a magyar nyelv is az anyanyelve legyen és beszélje azt. Itt élek, màr most ez is az otthonom imàdom a pastat meg az olasz nyelvet. De akkor is, magyar vagyok és az is maradok. És a kislànyom is az félig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése