"Meséld el hogy màsztad meg azt a hegyet. Valaki talàn ezzel fog túlélni".
Én ezért is írok. Nyilvàn nemcsak az anyasàgra igaz, hogy vannak nagyon nagyon nagyon nehéz napjaink is nemcsak a babakacaj még a deédes, ez így van a munkàban, a mindennapi életben is. De azok a dolgok amikkel egy picigyerekes anyuka talàlkozik, az a picigyerekes anyukàknàl talàl megértésre, ez nem kétséges. És szerintem nagyon fontos az anyukàk egymàst tàmogató kommunikàciója, mert egy férjnek pl halvàny lila gőze nincs róla pontosan mik is azok a csetlések-botlàsok meg vele jàró érzések, amiket megtapasztal az anyuka. Természetesen tàmogat, nem kétséges, de nem egykutya, na.
Elmesélem hàt ezt a mai Mount Everest storymat. Azt mondanàm, ilyen nehéz napunk hónapok óta nem volt. Ja és itt Olaszorszàgban (meg sok-sok màs helyen) ma volt anyàknapja. Hahaha, hogy mi?
Hogy jól megalapozzuk a napunkat, volt egy borzasztó éjszakànk. Késői fekvés korai kelés és alig alvàs. Legalàbbis nekem. Kicsi lànyom gyakorlatilag egész éjszaka dobàlta magàt rugdosott és forgolódott. Egy pici méretű babaöbölben alszik mellettem, itt a csattanó. Aztàn mikor néha elcsendesedett jött a vàltàs, kedves pàrom iszonyú durva ordas horkolàsa. Szóval felvàltva csititgattam, jobbra a cumit igazgatva,balra pedig lökdöstem, hogy elhàrítsam a horkolàst. Jesszus szörnyü egy éjjel volt fogalmam sincs mennyit aludtam, az tuti hogy nem sokat.
Reggeli utàn gyors takaritas konyha pucolas porszivozas fürdőszoba. És végre nem sétàlunk a morzsàkban. Ezutàn elmentünk bevasarolni, az éjjeli tornàszom a hazafelé útat végignyekergi. Àlmos. Ok, aludjunk. Koràn van, de mindegy olyan fàradt volt a nagyszerű éjszaka utàn, hogy kizàrt volt, hogy ebédig kihúzzuk, 11:30kor beludt. Fàradt anyuka pedig fakírkodik persze, pihenés helyett elmegy futni, azzal a reménnyel, hogy a sprinttel majd tiszta zen àllapotba kerül és szuperül folytatjuk majd a napot. Hazàrve rossz hír fogad, nincs víz. Nem zuhanyozunk, hàt jó. Végülis, nem izzadtam le (à dehogy). 13.00kor ébred tornàszunk. Ebédelünk majd jàtszunk teszünk veszünk egy mosàs egy kis ablak meg tükörpucolàs. Késö délutàn apa megkisérli levinni tornàszbajnoknöt egy gyors sétàra (a kisérlet óriàs síràsba fordul mert hogy-hogy nem jön "Baba" (mamma, azaz anya kislànyom nyelvén). Hello màsfél éves szeparàciós szorongàs (csak tölem fogad el kajàt, csak velem megy aludni.. grr).
Nagy nehezen kicsempészi a lakàsból apa tornàszbajnoknőt én pedig ma màsodik "magamvagyokjupi" kikapcsolódàsàt élvezhetem (igaz hogy a konyhàban főzéssel de akkor is). Nade a jó dolgok àltalàban nem tartanak sokàig, ugye-ugye. 4 youtube szàm utàn màr kopàcsoltak is az ajtón. Az öröm helyett hogy e kemény negyedóràs tàvollét utàn itt van "Baba" mi jön? Egy orbitàlis hiszti hogy a tabletért.
A vacsoraidőt meg a lefekvés előtti óràt màr nem részletezném, annyi elég hogy sok sok krízishullàmot éltünk meg, majd 20.00 órakor lezàrult ez a feledhetetlen (végtelen) nap. Hú de kàr. Megyek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése