Többemberes babàk

Ahogy ràbukkantam erre a kifejezésre majd a leíràsàra egyenesen beleborzongtam. És felismertem. Hàt igen, ez a kislànyom (volt). 

A többemberes babàk azok, akik nyugtalanok, nagyon érzékenyen reagàlnak az ingerekre, és rosszul dolgozzàk fel azokat. Nagyon éberek, keveset alszanak és rosszul, àllandó foglalkozàst igényelnek, mert feszült figyelemmel szemlélik a vilàgot. 

Sosem felejtem el azt az időszakot, igaz màr pàr hetesen el kezdett rohamosan egyre éberebb lenni, de 3 hónap körül elérkezett az igazi mélypont. Emlékszem egy konkrét autózàsra, amikor feszült figyelemmel szemlélt ki az autóból, a szemei folyamatosan le akartak ragadni de újra fel- és felràzta magàt, és egy egész óràs autózàs alatt sem aludt el. Ugyanez a babakocsiban. Ezeken a helyeken a babàk legnagyobb része  folyton szundít, nàlunk szó se volt róla. (A helyi szupermarketben màr megismernek minket és ha néhanapjàn alszik a babakocsiban meg is jegyzik az eladók, mi történt csoda? :D). Otthon tudtam csak altatni, àgyban hasra fordítva, azt is nehezen, mert emelgette a fejét fel és esze àgàban sem volt aludni, így szórakoztunk el minimum fél óràt, mire elaludt, pontosan fél óràra, hogy aztàn fent legyen 2-3 óràt, ami alatt letenni bàrhova is nemigen lehetett. Majd kezdödött minden előröl. Én pedig rohantam dolgomra hisz ez a 3-4x fél óra volt az össz időm, hogy csinàljak valamit. De még ezzel sem lett volna semmi gond, ha az ébrenlétekor mosolygós jókedélyű lett volna, de nem volt az sajnos. Fogni kellett és jàrkàlni vele, még arra is hördült ha leültem karomban vele a kanapéra. Rossz érzés ez, hisz picit beàrnyékolja az emlékeinket mindez, meg nem kétséges, hogy meglehetösen görcsössé tett, ami az alvàst, napi rutint illeti. De most, hogy olvasok ezekről a többemberes babàkról, kicsit megnyugtat, nem rontottam el semmit, ő ilyen. Nameg túl vagyunk rajta, miutàn mobil lett megszüntek ezek a gondok, az egy alvàsra àttéréssel mostmàr alszik is egy jót délutàn - màr amennyiben itthon vagyunk, ha hàzon kívül vagyunk, kocsiban, babakocsiban fél óra a nagy szundi, ezt a nemes szokàsàt megtartotta. De hàlisten mostmàr sokkal kezelhetőbb, akkor is, ha fàradt.

Ezért csodàlkozom, mikor làtok, hallok anyatàrsakat pàrhónapos babàkkal, főznek vasalnak, könyvet olvasnak. Szàmomra a "nagyon muszàj" feladatok is nagy-nagy gondot okoztak a vasalót kb fél évig nem làttam, főzni meg majdnem elfejtettem :D 

Nagy kincs egy jól alvó baba, én mondom. Én, egy ex-többemberes baba anyukàja.

(.. és íme egy kép azokból az időkből, a kis àlmos szemeiről)