Vannak olyan időszakok az életben, amikor annyi minden történik, annyi minden gondolat kavarog az ember fejében, hogy kell egy "nagytakarítàs".
Mint amikor a ruhàsszekrényünk eljut arra a pontra, hogy muszàj rendbetenni, màskülönben elveszünk benne.
Lakàscsere, bölcsi-jelentkezés, utazàsok szervezése és sokan màsok.
És ez csak a felszín.
A napokban egy baràtnő nem túl vidàm élethelyzete (vàlàs) vilàgít rà, hogy a még fontosabb dolgokat gyakran figyelmen kívül hagyjuk, természetesnek vesszük vagy épp egyenesen elhanyagoljuk.
A pàrkapcsolatot, mert hàt az úgyis olyan sziklaszilàrd (vagy annak tünik).
Vagy a mindennapok megélését a pici totyogónkkal akinek végetelen örömöt tudunk okozni végtelen egyszerű dolgokkal pl ha egy labdàt pattogtatunk mégis sokszor inkàbb szaladunk mert menni kell...
És végül, de egyàltalàn nem utolsó sorban önmagunkat. Akkor is, ha làtszólag nem így van, mert feldobjuk azt a sminket meg veszünk egy új blúzt de ez megint csak a felszín, na nem mondom, hogy ezek nem szàmítanak, mert nagyon is. Sőt. Az elmúlt hetekben az összes énidőm (azaz a délutàni alvàsidő az a sokszor nemegészen màsfél óra) apartmankereséssel telt, a júniusi adriai nyaralàsra a szüleimmel. Na nem azért tartott olyan sokàig, mert olyan magas igényeink lennének, de azért volt pàr szempont amit figyelembe vettem pl hogy sekély legyen a tenger és ne kelljen érte kocsiba ülni. Nade lényeg a lényeg, meglett, júniusban vakàció.
Szóval elég kevés időm (semmi) maradt egyebekre, pl kreativkodni vagy írni, és ezt is megéreztem.
Mostmàr jöhet a lelkes vàrakozàs készülődés a kiruccanàsra.
Jó lenne még ezt a nyarat kicsit nyugisan tölteni nem gondolni arra a sok-sok nem éppen könnyű dologra, ami ősztől vàr rànk. (Ha felvesznek) bölcsikezdés. Költözés. Majd munkakeresés. Semmi komoly :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése