Aki eredményorientàlt személyiség (mint én), annak minden bizonnyal a gyerkőccel otthon töltött időszakban hiànyozni fog a munka àltal adott sikerélmény, az elvégzett munka öröme. Ami szuper, hogy valamelyest lehet ezt pótolni a főàllàsú anyu-műszakban is. A mai napom kivàló példa erre.
Reggel nehezen keltem. Nem alvàshiàny miatt, mert időben aludtam, nem volt ébredés sem. Hanem az a nehézkes hangulat, tudjàtok. Szürkeség, borús idő - hiàba a kàvé, egyszerűen nem volt kedvem semmihez, legszivesebben pizsiben töltöttem volna a napot. Az anyasàgban az a jó, hogy akàr meg is tehetné az ember. Sötmitöbb néha meg is kell tenni. De alapvetően nem vagyok az a semmittevős típus, nagyobb elégedettséggel tölt el rendbe tenni a fürdöszobaszekrényt mint a kanapén heverni.
Így hàt eröt vettem magamon. Letudva a kötelező köröket - öltöztetés, öltözés stb összedobtam egy sütit, tízóraira-uzsira valót. Mindig nagyon jó érzés szàmomra, ha valami sajàt készítésű sütit adok a gyümölcs, vagy joghurt mellé és nem bolti cuccokat.
Ezutàn elmentünk sétàlni és bevàsàrolni, hiàba lógott egész nap az eső làba - mire való a babakocsi esövédő meg az esernyő, hàt nem? (Amúgy nem kellettek).
Hazaérés utàn ebédkészítés. A tegnapról maradt pàrolt répàt összturmixoltam parmezànnal olivaolajjal és rozmaringgal, ez lett a tésztàra való szósz. Izlett mindkettőnknek. Majd ebéd utàn villàmtakarítàs, kis vasalàs (wow), kis jàték, majd összebújva szundiztunk pici lànyommal. Nagyon ritkàn alszom vele amióta àtalussza az éjszakàt, nem érzem szükségesnek, sőt néha egyenesen gondot okoz az esti elalvàsnàl ha aludtam délutàn. Így felhagytam vele, csak nagyon ritkàn csatlakozom az ebéd utàni csendespihenőhöz.
A vacsora szintén olyan gyors egyszerű de nagyszerű lett, hogy azt kell mondjam, majdnem olyan sikerélménnyel zàrtam a napot, mint anno, mikor úgy sikerült zàrni a munkanapot, hogy nem maradt megvàlaszolatlan email a postafiókban. Majdnem.
De nem csak a hàztartàs, főzés pótolhatja a munka àltal kiesö pozitív érzéseket. Egy még szebb és fotosabb eredmény a pici lànyunk maga: mikor eltàncolja az angol testrészes dalocskàt. Vagy amikor megköszöni a kekszet amit kap. Meg villàval egyedül eszik. Na ez még a kitakarított emailfióknàl is nagyobb büszkeség. A legnagyobb amit valaha éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése